Több mint testőr... Nyíregyházáról

Bizonyára kevesen vannak, akik ne nézték volna meg legalább már egyszer a Több mint testőr című amerikai filmet, amelyben a sármos testőrt, Frank Farmert játszó Kevin Costner akár az élete árán is, de megvédi Rachel Marront (Whitney Houston), a népszerű popsztárt, akit egy rajongója őrült levelekkel zaklat és halálosan megfenyeget. De említhetnénk a Batman, vagy éppen a Superman című filmeket is, amelyekben a hős szintén egyedül száll szembe a bűnözőkkel. Ehhez hasonló lehet a kommandósok feladata is, azonban Czimre József alezredestől – a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság, Rendészeti Igazgatóság, Mélységi Ellenőrzési és Közterületi Támogató Osztály, „Jonatán” Közterületi Támogató Alosztályának csoportvezetője – hamar megtudom: a valóság ettől sokkal árnyaltabb...

A „KOMMANCSOK” KEMÉNY CSAPAT

Czimre József már gyerekként is minden lehetőséget megragadott arra, hogy a többi hasonló korosztályú fiatallal háborúsdit játsszon. Az összes kezük ügyébe kerülő tárgyból fegyvert szerkesztettek, szerették a western- és háborús filmeket, majd a videókorszak beköszöntével rendszeresen cserélgették egymás között a különféle minőségű akciófilmeket, melyekben a főhős egymaga szállt szembe akár egy egész hadsereggel is. Édesapja hosszú évekig a Nyíregyházi Rendőrkapitányságon dolgozott, itt hallott először a kommandósokról.

– Édesapám, amikor a munkájáról beszélt, néha megemlítette, hogy a „kommancsok” milyen elfogást csináltak, mennyire ügyes és kemény a csapat. Ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet és kerestem a lehetőséget, hogy többet is megtudjak róluk. Végül felvételiztem a Rendészeti Szakközépiskolába, 1997-ben pedig megkezdtem a szolgálatomat a Nyíregyházi Rendőrkapitányságon, ahol voltam gyalogos, majd gépkocsizó járőr, dolgoztam baleseti helyszínelők mellett, valamint kipróbálhattam a fogdaőri szolgálatot is – kezdte az emlékek felidézését az alezredes.

Czimre József később elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, 2001 júliusától pedig a Jonatán kommandó tagja.

[REKLAM]

– Az első bevetésem egy vidéki településen történt, ami igazán emlékezetes volt. Lőfegyverrel visszaélés ügyben folyt a nyomozás, az elkövetők a szovjet laktanyákból vásároltak össze fegyvereket. Az ő elfogásuk volt a feladatunk. Én nem rögtön a tűzvonalba kerültem, hanem mint pályakezdő kommandós, területbiztosítási feladatot kaptam. Ott éreztem igazából azt a pszichikai nyomást, hogy mennyi mindenre kell figyelni. Ki is alakult egy bizonyos csőlátás nevű jelenség nálam, szinte csak az elkövetők várható felbukkanására koncentráltam, eközben elszaladtam egy hatalmas kuvasz mellett anélkül, hogy észrevettem volna. Az akció egyébként sikeresen zárult, ráadásul a kutya és én is megúsztuk a találkozást.

ERŐSZAKOS, AGRESSZÍV BŰNÖZŐKKEL IS

– A kommandós is tudatában van a veszélynek egy-egy bevetés során. Aki nem így van vele, az nincs tisztában azokkal a dolgokkal, amik bekövetkezhetnek – magyarázta az alezredes. Van, amikor kerítésre kell mászniuk, magasból a mélybe ugraniuk, akár sötét, ingoványos terepen az elkövető után kell futniuk és szinte minden esetben kényszerítő eszközt is kell alkalmazniuk. Sokszor hosszú órákon át tartó megfigyelést követően kezdik meg az elkövetőkkel szembeni intézkedést, ez pedig, mint mondja, fizikailag és pszichikailag is megterhelő.

„SÓSAVVAL ÖNTÖTT LE”

– Néhány évvel ezelőtt az egyik pszichiátrián egy elvonási tünetekkel rendelkező beteg az egyik ápolót leütötte, súlyos sérülést okozott neki, majd elzárkózott egy mosdóhelyiségbe. Mire hozzáfértünk az illetőhöz, olyan idegállapotban volt, hogy megtámadta a kollégáinkat, hárman-négyen birkóztunk rajta. Olyan is előfordul, hogy kóros elmeállapotú személyekkel szemben kell intézkednünk. ők hajlamosak önmagukban is kárt okozni, illetve a velük szemben intézkedőkkel is. Volt, hogy egy ilyen személy sósavat akart inni öngyilkossági szándékkal, ezt sikerült megakadályoznunk, de egy minimális mennyiséget lenyelt és sajnos én is kaptam a szemembe belőle.

A kommandósok feladatának végrehajtását nehezíti, hogy míg a célpont lehet, hogy egy szál melegítőben fut előttük, addig rajtuk – a biztonságuk érdekében – 10–25 kilogrammos felszerelés is lehet, a feladat jellegétől függően. Ilyen eszközök a különféle védelmi fokozatú lövedékálló mellények, a sisak, az ízületvédő protektorok, és a különféle műszaki és kényszerítő eszközök. Az alezredes szerint a legnagyobb sikerélményt mindezek ellenére mégis az okozza számukra, amikor sérülés és felesleges károkozás nélkül sikerül egy feladatot végrehajtaniuk.

„HA MENNI KELL, AKKOR MENNI KELL!”

Az alezredes elmondta, mivel a kommandósok munkája abból áll, hogy veszélyes emberekkel, ön- és közveszélyes személyekkel szemben intézkednek, előfordult már, hogy fenyegetéseket is kaptak. Hogy mit szól a szakmájához a családja? „Ha menni kell, akkor menni kell!” – mondja.

– A feleségem és gyermekeim nagyon megértőek és segítőkészek a munkámmal kapcsolatban. Sokszor előfordult már, hogy közös programot kellett félbeszakítanunk, lemondanunk, illetve kénytelen voltam magukra hagyni őket például sétálás, mozizás közben, mivel csörgött a telefon és várt a feladat. A feleségem tisztában van a munkám veszélyeivel is, de tudja, hogy jó csapatban dolgozom, és a fiúkkal vigyázunk egymásra.

Czimre József, ahogy mondja, nem csak szolgálatban kommandós. Napi 24 órában elérhető, de az alegység több tagjával – mint ahogyan vele is – előfordult már, hogy éppen pihenőidejükben kellett intézkedniük.

[REKLAM]

– Két évvel ezelőtt az egyik nagy bevásárlóközpontban éppen a családommal vásároltunk, amikor egy fiatalember egy jól megpakolt kosarat próbált meg fizetés nélkül eltolni. Elfutott, én pedig utána futottam strandpapucsban...

„...AMÍG A FIZIKAI ÁLLAPOTOM ENGEDI”

Az alezredes a jövőt illetően azt mondja, ameddig a fizikuma, egészségi állapota engedi, szeretne ezen a területen dolgozni. A 15 éves kommandós szolgálata alatt számos tapasztalatot gyűjtött már, kísért nagy mennyiségű kábítószert, fogvatartott személyeket, és közjogi méltóságokat is védett, például 2004-ben az Egyesült Államok nagykövetét. Munkája nem hétköznapi, és ebben a feladatkörben nem az egyénen van a hangsúly. A veszélyes helyzetek ugyanis összekovácsolják a csapatot. Ráadásul nekik számítaniuk kell egymásra, hiszen sosem tudni, éppen hol leselkedik rájuk veszély.

...ANÉLKÜL, HOGY A SZÍVÜNK KIUGORJON

– Az alosztály tagjaival heti szinten hajtunk végre képzési feladatokat, melyek egy előre elkészített és az Országos Rendőr-főkapitányság által jóváhagyott képzési tervben vannak meghatározva. Ebben szerepel intézkedéstaktikai képzés, mely során a nyílt terepen, épületben, járműben tartózkodó személy(ek) elfogását gyakoroljuk, tartalmazza a lőkiképzési programot, mely az egyszerűbb alap lőgyakorlatoktól egészen az összetettebb szituációs feladatok megoldásáig terjed. Nagy hangsúlyt fektetünk a különféle műszaki eszközeink készségszintű alkalmazásának fenntartására, valamint az állomány fizikális felkészítésére. Egy általános tévhittel ellentétben a fizikális felkészítés nem azért fontos, hogy a kommandós legyen a legnagyobb és legszélesebb vállú legény a terem közepén, hanem azért, mert sok esetben a feladatainkat hosszadalmas, akár több órás várakozás, figyelés előzi meg és ebből a statikus, nyugalmi állapotból kell adott jelre a lehető leggyorsabban a célpontunkig eljutni, vele szemben az intézkedést szakszerűen lefolytatni anélkül, hogy a szívünk a helyéről kiugorjon, ne adja az ég: megálljon... A heti képzéseink mellett az alegység szinte minden tagjára jut évente egy-két központilag elrendelt képzés, vagy továbbképzés. Sokan pedig ezen felül is aktívan sportolnak.

Bruszel Dóra

(Fotó: Zsaru Magazin; police.hu)