Szulák Andrea háromszor lép színpadra augusztus végén Nyíregyházán

Szulák Andrea háromszor lép színpadra augusztus végén Nyíregyházán
Szulák Andrea háromszor lép színpadra augusztus végén Nyíregyházán

Augusztus utolsó két napját Nyíregyházán tölti Szulák Andrea, a közkedvelt művésznő ugyanis két alkalommal a Menopauza című előadásban lép fel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, közben 31-én a Bencs Villában a Többszemközt est vendége lesz.

– Mindenkivel megeshet – mármint ha nő, és elmúlt annyi... Ez áll a Menopauza beharangozójában. Tabudöntögető előadásra számítsunk?

– Sokáig tabu volt a téma, de a világ változik, a tabutémák is átalakulnak, nyíltabbá, kommunikatívabbá, átláthatóbbá válik az életünkben sok minden. Ez részben jó, részben nem, de elkerülhetetlen.

– A Menopauza az alkotói szándék szerint nemcsak a közvetlenül érintett nőknek szól, hanem a férfiaknak is. Nekik azért, hogy jobban megértsék a hölgyeket?

– Ha ön azt hiszi, hogy nem létezik férfi menopauza, akkor téved. Igenis létezik. Persze ennek a klinikai tüneteit felsorolni – szerintem – nem én vagyok a legmegfelelőbb személy, de létező dologról beszélünk. Nyilván fontos a nők számára, hogy a férfiakat rávegyük a nagyon nehéz pillanatokat okozó tünetek megértésére és elfogadására, s megértessük: nem feltétlenül ment el az asszonykájának az esze; s hogy a kedves, aranyos teremtésből, akit feleségül vett, adott esetben miért lesz olykor elviselhetetlen sárkány. A változókornak ugyanis nagyon komoly fizikai, lelki és egyéb tünetei vannak.

– A világszerte hatalmas sikert arató színdarab egyesek szerint inkább revü, világslágerekkel, mint musical. Ön is így látja?

– Eredetileg a musical a műfaji meghatározása. Revü? Annak ennél közönségesebb formái vannak szerintem – én voltam revüsztár is –, ott más szempontok fontosak. Ez inkább a két műfaj határán mozgó zenés kalandozás, amelyben vannak olyan mélyebb pillanatok, melyek a revü műfajára egyáltalán nem jellemzők. Zenés, táncos, szórakoztató színdarab, s nem akar több lenni annál, mint ami.

– Lehet, hogy éppen ez a sikerének egyik oka?

– Azt, hogy mi a siker titka, nehéz megválaszolni. Szerintem a nézőkben, nőkben és férfiakban egyaránt van egyfajta „aha” élmény, azaz hogy nem csak neki, nem csak a feleségének van ilyen problémája. Talán arra is gondolnak: jaj, de jópofák a színésznők, akik fel merik vállalni, és öniróniával, kedves humorral, időnként drámaian nyilatkoznak a témáról. A férfiak, akik esetleg úgy ültek be a nézőtérre, hogy „na már megint mire hívtál el anyukám?”, nagyon jól szoktak szórakozni, és megkockáztatom: sokkal többet megértenek ezután a női lélek rejtelmeiből.

A siker titka emellett, hogy mi négyen (Hernádi Judittal, Tóth Enikővel és Náray Erikával) nagyon szeretjük egymást. Jómagam nagyon hiszem, továbbá erős és fontos dolognak tartom a színpadi kémiát, a szó legtisztább értelmében. Itt olyan művészek találkoznak, akik a színpadon kívül is jó kapcsolatot ápolunk, kedveljük egymást, támogatóan, elismerően viselkedünk egymással. Ezek nagyon fontos szempontok négy nő esetében, akik között létezhet egyfajta rivalizálás..., hisz tudja milyenek a nők!

– A férfiak között is létezik szerintem...

– Ha ön mondja... A próbák alatt kiderült, itt a szeretet uralkodik és egyformán gondolkozunk. Valljuk be őszintén, elég ritka helyzet.

– Színpadi létük nem sétagalopp, keményen kell dolgozniuk: játszanak, táncolnak, énekelnek – vibrál a levegő is.

– Én mindig nagyon szoktam haragudni, amikor bizonyos körökben lenézően nyilatkoznak a zenés színházi műfajról, holott meggyőződésem, hogy ezerszer nehezebb, mint prózát játszani. Tudom, mert van módom mindkét műfajban színpadra lépni. A prózában az ember figyel az alakításra, a pontos szövegtudásra meg néhány lelki tényezőre, de a zenés darab esetén emellett a zenére, a mozgásra, a táncra is koncentrálni kell: hihetetlenül komplex a feladat. A bukta lehetősége is jobban benne van – könnyebb észrevenni, ha nincs minden a helyén. Legyünk őszinték: a zene alapvetően egyfajta külön formai nyelv, kifejező eszköz, ami plusz hozzáadott értéket képes nyújtani azon túl, hogy elmondjuk szépen, okosan, ügyesen, átéléssel a szöveget.

– Melyik Szulák Andrea legerősebb énje? A színész, az énekes vagy a műsorvezető?

– Rengetegen kérdezik ezt tőlem. Minden egyes koncertemen el szoktam mondani, hogy az én tanult hivatásom, tehát az a nyelv, amit én alapvetően beszélek, az az éneklés. Ezt tanultam, erről vannak a végzettségeim. A színház az szerelem, izzó, szenvedélyes szerelem, ami több mint húsz éve nem múlik el.

– Sok fellépése közepette Nyíregyházán augusztus 30-án és 31-én a Menopauza előadásban láthatjuk, közben 31-én a vendégem lesz a Bencs Villa Többszemközt című műsorában. Jó visszatérni a színpadra?

– Azért is jólesett a pár napos pihenõ, mert hihetetlenül boldog és büszke vagyok arra, hogy rengeteg a feladatom. A másfél éves leállás senkinek, így nekem sem tett jót, szerencsére sokfelé várnak, így az elmaradt koncerteket és színházi előadásokat pótolnom kell. Nemcsak a dolgozás része hiányzott, hanem a találkozás a szeretett kollégáimmal, s az az alkotási vágyam, ami engem hosszú évtizedek óta az előadóművészeti pályán tart. Szeretettel megyek, nagyon várom a nyíregyházi fellépést, a közönséggel való találkozást.