Színházunk zajos sikere a POSZT-on

Művészünknek a mostani évada sikerekben különösen gazdag volt, hiszen az évadzáró társulati ülésen megkapta Nyíregyháza Város Nívódíját, a kollégák szavazatai alapján a Móricz-díjat és most a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díját.
– Legalább a hetedik alkalommal vettem részt a POSzT-on – nyilatkozta szerkesztőségünknek. – Különösen emlékezetes volt számomra a Kétfejű fenevad pécsi bemutatása. A lejárópróbákat két előadás követte, a csúszások miatt hajnali befejezéssel. Akkor azt mondtam, nem jövök többet... Most a Túl zajos magány című Hrabal-darabot mutattuk be Ivo Krobot rendezésében. Nagy öröm volt számomra, hogy az első előadásunkra el tudtam vinni a Pécstől 45 kilométerre lakó édesanyámat és nővéremet. Távol élnek Nyíregyházától, ezért ritkán látnak színpadon. Még kellemesebbé tette a helyzetet, hogy anyu mellett Piros Ildikó ült, aki szemmel láthatóan nagyon figyelte, élvezte az előadást. A díjátadó gálán nem tudtam részt venni; a tőlünk több mint 400 kilométerre élő rokonaimat látogattam meg Szerbiában.

Dézsi Darinka

Dézsi Darinka először lépett fel a POSzT-on. Mint elmondta, nagyon jól érezte magát a fesztiválon. Igazán fontosnak tartja, hogy legyenek ilyen szemlék, ahol találkozhatnak a kollégák, nézhetik egymás „játékát”, hiszen manapság a televízióban alig közvetítenek színházi előadásokat. A kismama Fridrik Noémi helyett ugrott be, ezért különösen izgult, mert június 1-jén próbálta először, majd mindössze kétszer játszotta el a szerepét a POSzT előtt, de szerencsére minden rendben ment.

Petneházy Attila

Petneházy Attila legalább nyolcszor járt már a POSzT-on, de mindig öröm számára, ha a színházunk bekerül erre az évente megrendezett megmérettetésre, ahol ráadásul találkozhat rég nem látott kollégákkal, újra és újra felfedezheti a város szépségeit.
– Pécsen sokfelé léptünk már fel az évek során, például jó néhány éve, amikor ez még nem volt fesztiválhelyszín, a Zsolnay-gyárban. Az Esztrád sokkot rendező Bodó Viktor választotta ki az előadásunk számára. Akkor ez még kopott, poros épületegyüttes volt hatalmas kéményekkel. Mobil nézőteret építettek fel, néhányszor az emeleti ablakokban is megjelentünk, s így teljesen más lett az előadás miliője, mint itthon, a Kamarában. A nagyon megerőltető kétnapos próba meghozta eredményét: hatalmas sikerünk lett. Most a színház nagyszínpadán mutattuk be a Túl zajos magányt. Nem kellett semmit átalakítani a helyszínen az itthonihoz képest, csupán a színpad méretei mások, de ebben a darabban a díszlet egyébként sem meghatározó a játék folyamatában. Ivo Krobot rendezéseiben mindig is az előtérben szereplő ember a döntő, nem a helyszín. Olyan színházat csinál, ami az én és – mint a darab fogadtatása jelzi – a nézők lelkéhez közel áll.

Pregitzer Fruzsina

Pregitzer Fruzsina is évek óta fellép a POSzT-on, de most csalódottan látta: nincs a megszokott nyüzsgés, fesztiválhangulat a városban, alig-alig helyeztek ki a programokra figyelmet irányító plakátokat, a korábbi kellemes helyek bezártak, kevés volt a néző egyes színházi előadásokon... A színházi kollégák ugyanakkor mindent megtettek értük, a város most is gyönyörű, az idő csodálatos volt, így aztán igyekeztek függetleníteni magukat a zavaró tényezőktől. Öröm volt számukra, hogy az előadásaikat megtekintők nagyon szerették a játékukat, s a tatabányai kollégáik mondták, szeretnék, ha ott is bemutatná a nyíregyházi társulat ezt a művet.

Lakatos Máté

– Az elmúlt években tapasztaltakhoz képest úgy érzem, háttérbe szorultak a színházi előadások, inkább a Zsolnay-negyedben lévő rendezvényekre figyeltek – vette át a szót Lakatos Máté. – Pedig évről évre komoly teljesítmény az, ha egy társulat bekerül a POSzT-ra. Három éve vagyok a Móricz Zsigmond Színház tagja, s ez volt a második nagyszínpadi bemutatóm ott, amit remek érzés pályakezdőként megélni. Szerintem a második előadásunk legalább olyan jó volt, mint az előző napi, amit a négyperces taps is mutatott a színház különleges világítása mellett.

Kuthy Patrícia

Kuthy Patrícia és Illyés Ákos is hiányolta a városból a korábban megszokott nyüzsgést. Ugyanakkor Pécs valóban gyönyörű, a szállás is remek volt, s az emberek kedvesek. A társulat mindent megtett a sikerért, ami be is jött.
Soha nem felejtik el, amint az emeletes nézőtér előtt meghajolnak, és játékuk jutalmaként zúg a taps.

Ilyés Ákos

(Szerző: Sz. Kántor Éva)

(Fenti kép: Pillanatkép a Túl zajos magány című darabból. A képen Szabó Márta és a díjazott, Horváth László Attila.)