Szigligeti nyár: a Szent Imre tanulói töltöttek egy hetet a Balatonnál

Hétről-hétre beszámolunk arról, hogyan érezték magukat a nyíregyházi diákok az önkormányzat üdülőjében. Most a Szent Imré-s diákok készítettek egy alapos értékelést az üdülésükről.

 

II. turnus Szent Imre Katolikus Gimnázium és Általános Iskola (2024. június 30. – 2024. július 05.)

Hullámok dallama,
homoknak lágy szava,
hegyek, dombok képe,
kék ég közelsége.

Isten legszebb tája,
világ édes bája.
Emelem kalapom,

előtted, Balaton.

(Kasza Béla: Magyar Tenger)

Ezekkel a szavakkal indítanánk a tábori beszámolót. Benne van minden, amit a Balaton adhat nekünk. De mit is adott az idén? Szóljon erről néhány beszámoló a táborozó diákok tollából.

Az első nap: Én először vagyok itt ebben a táborban. Már hetekkel ezelőtt izgatottan vártam ennek a napnak az eljövetelét. Amikor először megláttam mennyien vannak itt (87 társam az iskolából), akkor már gondoltam, hogy csak jól telhet majd az előttem álló pár nap. És nem is tévedtem! Már az odafele vezető úton is éreztem, hogy milyen jó a közösség. Ezt a táborban sem éreztem másképp. Amikor megérkeztünk és megláttam a hegyet, amire fel kell sétálni, akkor nem a legkellemesebb érzésem volt. Belegondoltam abba is, hogy ezt minden nap meg kell tennem legalább egyszer oda-vissza, de lehet, hogy többször is. Szerencsére a tábor, ahova érkeztünk annál jobb volt, egy gyönyörű helyen. A tábor körül mindenhol erdő. A hely pedig nagyon tágas. Majd az érkezést követően egy gyors ebéd után már mentünk is a Balaton partra. A Balaton nagyon tetszett, de a mi kis családi közösségünk még jobbá tette. A parton még focipálya is volt, amit mi előszeretettel használtunk, és a későbbiekben még bajnokságot is rendeztünk rajta. Majd este feljöttünk újra a táborba, vacsoráztunk és nemsokkal utána elmentünk aludni.

(Papp Levente 8.b)

A második nap: Hétfő reggel nagy élmény volt a többieket reggeli zenével indítani. Fél 8-kor álmosan megreggeliztünk és utána strand felszereléssel készen álltunk a kapuba, hogy meglátogassuk Sárváron a gyógyfürdőt. Sajnos nem volt napos idő, de még ki tudtuk élvezni a kinti csúszdákat, medencéket. Délben megebédeltünk, aztán bementünk a fedett részbe, mert el kezdett esni az eső. Ott pedig kiélveztük a termálfürdő melegét. Elfáradva a fürdésben pakoltunk össze és elindultunk a tábor felé vezető úton. Út közben viszont megálltunk egy élelmiszerüzletnél, ahol mindenki kedvére vásárolt mindenféle finomságot, meg amire szüksége volt. Utána buszra szálltunk és visszarobogtunk a táborba. Majd este megvacsoráztunk és mindenki szétszéledt, ahova szeretett volna. Eltelt az este, majd a takarodó érkezett el. Lezuhanyozva borultunk fáradtan az ágyunkba, azokkal az élményekkel és gondolatokkal, amiket aznap szereztünk.

(Netri Vivien Zoé 8.a)

A szigligeti tábor keddi napján a Tapolcai Tavasbarlangot tekintettük meg. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz egy barlangban csónakázni és most elmesélem nektek, hogy milyen is volt ez az élmény. A barlangot délelőtt néztük meg és amikor megérkeztünk akkor egy bácsi hat termen vezetett végig minket, de ezt csak két csoportban tehettük meg, hiszen nagyon sokan voltunk. A termek nagyon izgalmasan mutatták be a barlang felépítését, keletkezését és az egyik teremben egy időskálát tekinthettünk meg. A legutolsó terem után egy 10 perces kisfilmet nézhettünk meg. Ezután hetvenhárom lépcsőn kellett lemenni a barlangba és egy kikötőben kellett a csónakokra várni. Én Petivel és Bendegúzzal voltam egy csónakban és nálunk Peti evezett. Kicsit nehezen ment az evezés és közben egy kis vita is kialakult, de mi csak nevettünk a végén. A csónakázás után kaptunk szabadidőt a Tapolcai tónál, ahol mi egy kis bazárba mentünk be, valamint fagyit is vettünk. Aztán visszamentünk a táborba és délután lementünk a strandra, ami szintén nagyon jó volt. Számomra az egész nap nagyon izgalmas volt és jó lenne még egyszer a tavasbarlangban csónakázni.

(Jaczkó Ábel 6.b)

A negyedik nap: Egy szürke reggellel indult a tábor Szigligeten, hiszen az időjárás miatt sajnos nem tudtunk elmenni a strandra. Azonban ez nem szegte kedvünket, hiszen a tanárok gyorsan alternatív programot találtak számunkra: sportolás volt a napirenden. A délelőtt folyamán különböző sportokat próbálhattunk ki, mint például ping-pong, röplabda és tollas. A pedagógusok bíráskodtak a mérkőzéseken, ami még izgalmasabbá tette a játékot. A hangulat fantasztikus volt, mindenki élvezte a közös mozgást és nevetést. Délután busszal elutaztunk a híres várhoz Sümegre, ami lenyűgöző látványt nyújtott. A vár környékén lovaskocsikat és lovasaikat is megcsodálhattuk. A várban egy különleges előadás várt ránk, amely a királyi család bevezetésével kezdődött. Több érdekes műsort is láttunk, de talán a legizgalmasabb az a párbaj volt, amelynek végén a lovagok virágot osztottak a nézők között. Az osztálytársunk is kapott egy virágot, ami külön örömet okozott nekünk. Ez a program igazán emlékezetes és különleges volt számunkra. Az egész nap tele volt érdekes és szórakoztató élményekkel. A társaság nagyon hálás volt a szervezőknek ezért a napért, hiszen a rossz idő ellenére is fantasztikus programot tudtak biztosítani nekünk. Azt éreztük, hogy egy nagy család vagyunk. Kicsik és nagyok vállvetve harcoltak egymással és egymásért. Sokat nevettünk és a vesztesek sem keseredtek el, mert a sok nevetés nem szegte kedvüket. Remélem, hogy jövőre is hasonló lesz a hangulat. Köszönjük a kisérő tanárainknak! Sümeg látogatása felejthetetlen élményt nyújtott, amit sokáig emlegetni fogunk.

(Kiss Csenge 8.a)

Az ötödik nap: Ahogy hazafelé indultunk a várból, mely egy jó fél órás sétára volt a táborunktól, még mindig a várban látottakon és átélt élményeken gondolkodtunk. Egy idős házaspár és két fia sólymokat és Teodort a kis baglyot hozta nekünk, hogy megismerjük. A solymász bemutató sajnos a nagy szél miatt hiányos volt, kimaradt a reptetés. De a Szigligeten található vár tartogatott egyéb élményt számunkra. Haza felé a szél fújdogált, de a napsütés kellemes melegséget adott. Útközben még megálltunk egy kis fagyizóban, ahol mindenki kiválaszthatott a kedvenc ízei közül. Közben nevetgéltünk és emlékeztünk azokra a vicces pillanatokra, amiket a várban töltöttünk. Mikor hazaértünk, mindannyian fáradtan, de boldogan oszlottunk szét. Zsófi még aznap este álomba szenderült a kis bagoly képével az álmában. Vajon szeretnétek hallani, hogy mi történt vele? Vagy inkább folytassuk a következő kalanddal?

(Szánthó Zsófia 6.b)

Az ötödik nap: Egy nagy szerencsében volt részünk. Régi „szentimrés” diáktársunk segített abban, hogy este 9 órától a „Szállj fel szabad madár!” című nemzeti koncertshow előadást meg tudjuk nézni. Vacsora után mindenki kicsípte magát és már indultunk is a vár tövében található színpadhoz. Magyarság témában hallhatunk dalokat, kitűnő látványelemekkel. Mesterséges intelligencia által létrehozott képek a LED-falra kivetítve, táncosok, tűzzsonglőrök… Hihetetlen élmény volt. Nagyon szeretem az István a király rockoperát és itt több részlet is elhangzott belőle. A végén pedig több száz ember együtt énekelte felállva a magyarok Himnusz-át. Még most is beleborzongok az érzésbe. Éjfél után lett vége az előadásnak. Egy éjszakai túra keretében az erdőn át értünk vissza a szállásunkra. Alig vártuk, hogy ágyba kerüljünk, hiszen reggel hosszú út várt ránk. Indultunk haza. Köszönjük Valika néninek és a régi diákunknak, hogy ezt az estét együtt átélhettük. Jó „szentimrésnek” lenni!

(Baranyi Balázs 7.a)