Szeretetteli közegben lenni nagyon jó - Beszélgetés Simon Kornéllal

Simon Kornél, akit az elmúlt években a nyíregyházi közönség színészként, rendezőként is megszeretett – õ állította színpadra a Tanár úr kérem című zenés játékot és az Oscar című nagy sikerű vígjátékot –, ezúttal a Hogyan nevezzelek? groteszk komédia egyik főszereplőjeként érkezik hozzánk. A vígjáték, melyet október másodikán, szombaton láthatnak az érdeklődők, igazi sikerdarab, 2012-ben filmváltozata az egyik legnézettebb francia mozi lett.

– Te hogyan látod, mi lehet a darab népszerűségének titka, mi a legnagyobb vonzereje?

– Nagyon szeretem azt a fajta színházat, és szerintem a Hogyan nevezzelek? is ebbe a csoportba tartozik, amikor csak ülsz, figyeled a darab folyását – szórakoztató dialógusokat írt a szerző, és ezt Bognár Róbert nagyon szellemesen fordította le – és egyszer csak megmarkolod a karfát, azt gondolod: „az ugye már biztos nem fog szóba kerülni, hogy...” „azt biztosan kikerülik majd...” „ezt már biztosan nem fogják kivesézni...” És ez a darab pontosan ezt csinálja. Minden tabuval szembenéz, minden szóba kerül, mindent kitárgyalnak, de aztán jól ki is nevetik. Mindennel foglalkoznak, ami az ún. „comme il faut” beszélgetésekbõl hiányzik, de tele humorral, emberséggel – talán ez a legnagyobb vonzereje.

– A koronavírus okozta többszöri leállásnak köszönhetően ennek az előadásnak sem tudott igazán saját élete, valamifajta íve lenni. Adott esetben mi segít újra felvenni a ritmust, visszatalálni a figurához?

– Ezt az előadást az utóbbi bő másfél-két évben kb. évente egyszer játszottuk el. Aki volt már színpadon, az tudja, hogy egy év után elővenni egy darabot gyakorlatilag halálugrás. Ami mégis segít átlendülni mentálisan ezen a lehetetlen helyzeten, az annak a gondolata, hogy „képes leszek rá, meg fogom csinálni”, és hogy mindannyian szeretjük ezt a darabot. Nagyon szeretjük egymást, maximálisan odafigyelünk egymásra a színpadon, valóban nagyon szuper kollégák vagyunk. Jó ebben a szeretetteli közegben lenni, együtt lenni, jó érzés elvinni és megmutatni ezt az előadást. Ez igazi motivációt jelent.

– Hogyan jellemeznéd Vincent-t, a darabban játszott karakteredet?

– Vincent jóképű, sikeres, megy előre, mint az úthenger; egy luxusingatlan-ügynök, sikeressége épp a gátlástalanságában rejlik. Nagyon szellemes, okos, a vitákban diadalmaskodó alkat – nem tud, nem képes veszíteni, mindent megmozgat a győzelemért. Adott esetben elárulja nemcsak a hozzá legközelebb állókat, de önmagát is, képes még a saját születendő gyermekéből is viccet csinálni, azért ez elgondolkodtató. Mindezzel együtt én nagyon szeretem ezt a figurát, nagyon jó játszani ezt a szerepet; pont attól izgalmas, hogy nem jó fiú, de azért jó fiú.

– A pandémia sokunk életére rányomta a bélyegét, sok mindent átrajzolt, megváltoztatott. Te hogyan élted meg ezt az időszakot?

– Nagyon sok előadásom jegelve lett, hűtőszekrénybe került, arra az időre gondolva, amikor már a nem feltétlenül kasszasikernek számító előadásokat is lehet játszani. Összesen két előadásom maradt talpon, az egyik a Centrál Színházban a Pletykafészek, a másik pedig a Hogyan nevezzelek? Örülök neki, hogy legalább ez a kettő megmaradt, és amit a Jóisten az egyik kezével elvesz, a másikkal megadja: az, hogy nyolc és fél év után újra gyermekünk született, azt a reménytelen érzést követően, hogy nekünk többé már nem lehet, mindent megér. Este nem kell bemenni a színházba, otthon lehet maradni, segédkezni a fürdetésnél, mesét mondani, altatódalt énekelni... Ugyan az előadásaim száma drasztikusan csökkent, a filmes és televíziós munkák száma viszont jelentősen nőtt, így most ez is kiegyenlítődni látszik.   

Simon Kornéllal október 2-án, szombaton 19 órától találkozhatnak a nézők a Hogyan nevezzelek? című francia kortárs vígjátékban a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán! Jegyek elérhetőek: www.moricz­szinhaz.jegy.hu.

(Szerző: Sediánszky Nóra)