Egyes források leírják, hogy a tó vizét már 1800-tól felmelegítve használták a négy káddal mûködõ fürdõházban. 1826-ban egy új fürdõházat építettek, ekkor már nyolc fürdõszobában tizenhat kád állt a vendégek rendelkezésére. 1866-ban épült a Svájci-lak, ahol késõbb Blaha Lujza és Krúdy Gyula is vendégeskedett. Egy egyszerû vendéglõ is üzemelt.
Az 1906 márciusától megnyíló Nyíregyházavidéki Kisvasutak menetrendszerû, távolsági személyszállítása Nyíregyháza és Dombrád között addig elképzelhetetlen mértékben megnövelte a sóstói fürdõ forgalmát. Nem ok nélkül fogott tehát szinte erõn felüli fejlesztésekbe Nyíregyháza városa. 1911-ben építkezésekbe kezdtek és Pazár István tervei alapján új épületeket emeltek. Átépítették a kádfürdõt, amelybe a forralóüstök helyett kazánházat építettek és a fakádakat márványkádakra cserélték. A régi vendéglõ helyén felépült a – késõbb Krúdyról elnevezett – Sóstó Nagyszálló és Vendéglõ. A Svájci-lak és a kádfürdõ közötti területen felépített víztoronnyal a fürdõtelep vízellátását oldották meg, 1960-ig saját kút is csatlakozott hozzá. A parkosítással és a járdák kiépítésével a tó körüli terület 1912-re nyerte el mai alakját. 1911-ben a kisvasút vonalán megindult a villamosközlekedés is, késõbb állomásépületet is kapott Sóstó.

1931-ben ínségmunkásokkal megnagyobbították a régi tó medrét, amelyet így csónakázásra is alkalmassá tettek, míg mellette új vízmedencét ásattak egy strandfürdõ részére. A hidegstrand ma is kellemes és kedvelt fürdõhely, épületét Kovács Tibor tervezte 1931-ben.
A szálló épületében az elsõ világháború idején hadikórházat rendeztek be, míg a második világháborút követõen a hadi- és politikai foglyok szûrõállomása volt. Csak a hatvanas évektõl kapta vissza eredeti funkcióját. Az 1970-es években jelentõs belsõ átalakításon esett át az épület, és továbbra is hotelként üzemelt. 2003-ban, a pazar külsõ felújítás és belsõ átalakítás eredményeként vigadóvá lett a szálló.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)