Scholtz Béla emlékére

87 éves korában elhunyt Scholtz Béla, a Megyei Tervezõ Vállalat, a Nyírterv egykori fõmérnöke, a szerkezettervezõ építész, Nyíregyháza díszpolgára. Béla családja a Felvidékrõl származott, de 1931-ben már Nyíregyházán született. A Mûegyetem elvégzése után – kis debreceni kitérõvel –, 1957-ben költözött vissza Nyíregyházára, és statikus tervezõként specializálódott. Hatalmas munkabírására, szervezõkészségére és éleslátá­sára mindenki felfigyelt a munkahelyén, és a város határán túl is. 27 évig – nyugdíjazásáig – az iroda mûszaki igazgatója volt. Sok lábon állt. A vezetés gondjai mellett tervezõként õ volt, aki megméretezte számításaival a cég jeles építészeinek nagyratörõ álmait, befogta messze kinyúló konzoljait. A statikus munkája hálátlan feladat, mert a sikerben az építész sütkérezik. Pedig a messzirõl, a Nyíregyházi Mûhelynek aposztrofált szerkezetes építészetnek Scholtz Béla volt a tartópillére.

Fiatal mérnökök nõttek fel keze alatt, és Ybl-díjasok szerkezettervezõje volt. A megyei könyvtár, mûvelõdési ház, megyei továbbképzõ, kórházi pavilonok, egyedi iskolák, fontos gyárak építésének volt szürke eminenciása megyeszerte. Munkásságának másik vonulatát a korszerû technológiák felkarolása jelentette. A panelos lakásépítés egyhangúságának feloldására került be városunkba az alagútzsalus építési mód. A SZÁÉV prototípusainak a városközpontban õ volt a statikusa. De a csúszó zsaluzatos ipari rendszerekben is otthon volt.

A Nyíregyházi Gabonasiló, a nyírbátori, kaposvári is az õ tervei szerint kúszott a magasba. Kisebb silóknak elõregyártott technológiát szabadalmaztatott, melyekbõl több száz épült meg országszerte. Az innováció, és az utánpótlás továbbképzésének felkarolása jelentette munkája szakma-társadalmi, negyedik pillérét. Politikába soha nem sikerült senkinek belerángatni. Mással fejezem ki közösségi elkötelezettségemet – mondogatta. Több nyelven is beszélve ápolta a mûszaki kapcsolatokat a szomszédos országok mûszaki, építõipari szervezeteivel, úgy is, mint az MTESZ és az ÉTE megyei titkára.

Munkásságát sokféle elismeréssel jutalmazták, az Alpár Ignác emlékérem és a Megyei Alkotói díj mellett felsorolni is hosszas lenne valamennyit. A legbüszkébb arra volt, hogy Nyíregyháza díszpolgárának választották 1995-ben életmûvéért. Nyugdíjas korában is figyelemmel kísérte a megye mûszaki életét. Utazni szeretett, bejárta a világot hátizsákos turistaként. Most végleg elment, de amit itt hagyott városának, és volt munkatársainak emlékezetében, az tartópillére lett a hely szellemének.

A kollégák nevében búcsúzott:
Kulcsár Attila, Ybl-díjas építész