Az új évad első kőszínházi bemutatója a Móricz Zsigmond Színházban a péntek esti Rettenetes szülők, Jean Cocteau drámája a Krúdy Kamarában. A rendező Keresztes Attila. Az öt szereplős darabban játszik többek között Pregitzer Fruzsina, Jenei Judit, és Fellinger Domonkos.

Nem lehet nem visszagondolni az előző évadban, ugyancsak a Krúdy Kamarában bemutatott ír szerző, Martin McDonagh drámájára, a Leenane szépe előadásra, mely ugyanolyan mulatságos, egyben megrázó, groteszk haláltánc volt, mint a mostani, hétvégi bemutató, a Rettenetes szülők. Itt is ott is generációk harcolnak, melyben aztán mindenki elbukik, de biztosan megsérül.

Az anya mindkét előadásban Pregitzer Fruzsina. Tavaly a lányát, idén a fiát nem tudja – nem akarja elengedni. Mások persze a célok és a fiatalok. Különböző élethelyzetben, de mind el szeretne menni. Boldog szeretne lenni. Élni szeretné a saját életét. Ahogyan a rendező, Keresztes Attila fogalmaz, olyan alapvető emberi tévedésekről vagy vágyakról szól, amelyek évszázadok óta bonyolítják az életünket.

Ahogy a rendező, Keresztes Attila fogalmaz:

Az alap konfliktus egy anya-fiú viszony, ami túl van a szereteten, mondhatnám, hogy egyszerűen a rajongás és a szerelemig... Ebből adódóan az elengedés... Az egésznek a szerkezete mint egy bohózat. Zseniálisan tudja Cocteau megírni azokat az ici-pici lélektani részleteket, hogy öntudatlanul hogyan merülünk el egy lélektani bakiban, amitől aztán nagyon nehezen szabadulunk.

Mindegy is a helyszín. Ezúttal egy cirkuszkocsinak becézett lomos, nagyon elhanyagolt, túlpakolt és túlszeretett, túlgyűlölt lakószoba. Egy nagyon zárt élettér, melyben ezért vagy azért, de mindenki boldogtalan.

A fiú, akit alakítok, leegyszerűsítve úgy tudnám definiálni, hogy egy hiperérzékeny srác, aki egy nagyon fullasztó mikrovilágban él, és hirtelen szerelmes lesz. Kiszabadul ebből a mikrovilágból, és elkezd csalódni és olyan megpróbáltatások elé kerül, ami beszennyezi az egész idealizmusát, amiben eddig hitt.

– fogalmaz Fellinger Domonkos.

Az érzelmek hullámvasútja, a veszélyes robogás, esetleg halálugrás a család, az élet színpadán nem fiktív, hanem nagyon is reális élethelyzet. Párhuzamban a való világ, a színház és a film, hiszen az aktuális fordulatoknál megjelenik az író és forgatókönyvíró Jean Cocteau által, Jean Marais-val rendezett 1948-as francia filmdráma több jelenete is. Itt és ott, akkor és most is mindenkinek megvan a maga igazsága. A másik igazság pedig az, hogy az elveszített szenvedélyek vagy éppen a túlfűtött érzelmek képesek megfojtani egymás boldogságát.

Matyasovszki Edit