Restaurátorok a Múzeumban
Csizma alakú üvegedény, Zsolnay váza, evangéliumos könyv, spanyol női nyereg, kínai papíresernyő, római kori germán csontfésű, illetve a Jósa András Múzeum saját gyűjteményéből, egy szarmata sírból származó római kori üvegpohár, és a napokban restaurált XX. század elejéről való Kállay-adomány, egy mente is látható a Restaurátorok műhelytitkait bemutató kiállítás 23 tárgya között.
Ennél több tabló szemlélteti a beavatkozás előtti állapotot, a konzerválás-restaurálás folyamatát, melyet ki tudja mi okból, sokáig titokban tartottak a mesterek.
– Nagyon sok embernek a segítsége szükséges egy tárgy restaurálásához, nagyon összetett munka, sok előkutatást igényel. Ismernünk kell a képzőművészetet, a művészettörténetet, különféle természettudományos vizsgálatok vannak segítségünkre abban, hogy az alapállapotot felvázoljuk, és miután minden információ birtokában vagyunk, csak akkor szoktunk hozzákezdeni a műtárgyak restaurálásához – fogalmazott Havasi Dóra fém-ötvös restaurátor.
További képekért kattintson a fotóra! (Fotók: Szarka Lajos)
Nagyon egyszerűen fogalmazva a múzeumi munkát, egy ásatás nyomán a régészek találnak rá a múlt kincseire, a történészek a feldolgozás során elhelyezik a leleteket térben és időben, mindeközben a restaurátorok széleskörű ismereteivel egészítik ki a föld mélyéről előkerült tárgyak történetét, s íródik mögé a tudomány. A restaurátorok alkotói vénával megáldott szakemberek, így születik újjá, s lesz művészi érték a leletből.
A múzeumi kiállításmegnyitó után szakmai konferencián mutatták be jónéhány tárgy helyreállításának folyamatát, mely a szakembereknek tanulságként szolgált, az érdeklődő közönségnek pedig tágra nyitotta látókörét a múltra, a történelemre és a művészetekre.
A Restaurátorok műhelytitkai című kiállítássorozat idei bemutatója december 1-ig várja a látogatókat a Jósa András Múzeumban.
Matyasovszki Edit
