Amíg a múlt század első felének agráriumát a talaj teljes kizsákmányolása jellemezte, a 60-as évektől elkezdték ugyan műtrágyával feltölteni a talajokat, de a szerves trágya fokozatosan háttérbe szorult. Hiába juttatták ki nitrogén, foszfor vagy kálium formájában a növényeknek a gyors növekedésükhöz szükséges „energiát”, a legtöbb fontos tápanyag (pl. a kalcium, magnézium és a létfontosságú mikroelemek) rendszeres utánpótlása elmaradt. Az iparszerű mezőgazdálkodás elterjedése azt eredményezte, hogy a világ legtöbb talaja napjainkra réz- és cinkhiányossá vált. Mindeközben a talajok és a vizek szennyezettsége olyan méretet öltött, hogy nem véletlenül kongatják az ökológusok a vészharangot. A jövő kulcsszavait adó fogalmak, az élhető környezet, a fenntartható élelmiszertermelés, a tiszta víz és a talaj veszélybe kerültek.

[REKLAM]

A Nyíregyházán folyó mezőgazdasági mérnöki, illetve a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészmérnöki képzések oktatói, szembesülve a fenti jelenségekkel, már évekkel ezelőtt úgy formálták az oktatást, hogy igazodjon a jövő elvárásaihoz, s a kutatások egészébe vagy egy-egy szegmensébe bekapcsolódó hallgatók szemlélete a fenntartható működő intézményben még fokozottabban törekednek arra, hogy termelés és kutatás szoros együttműködésben legyen, s a kor szellemének megfelelően mindkettőt az ökoszemlélet hassa át.

Fenntartható mezőgazdasági termelés, ökogazdálkodás a jövő útja

A jelenlegi agrármérnöki felsőoktatási programnak mindkét specializációja a környezetkímélő gazdálkodást alapozza meg, hiszen növénytől függetlenül csak olyan technológiákat tanítanak, melyek az erőforrásokat nem merítik ki és hosszú távon is fenntarthatóak. Az ökogazdálkodás, vagy régebbi nevén biogazdálkodás lényege abban rejlik, hogy a számunkra is élőhelyül szolgáló környezetet megkíméljük a káros hatásoktól. A csak ellenőrzött és természettudományos ismereteken alapuló technológiák alkalmazása ugyan fáradságosabb és időigényesebb, nem beszélve a kisebb termésátlagokról, de az emberiség jövőjét számba véve hosszú távon egyszerűen nincs más alternatíva.

Az intézményben eddig is számos ezirányú kutatás folyt, s az ökogazdálkodás mint termesztési mód korábban is hangsúlyos volt az oktatásban, de most a gyakorlatot is szeretnék olyan irányba fejleszteni, hogy jelentős bázisa lehessen az elméletnek. A zöldítési program keretében jelenleg arra ösztönzik a gazdákat, hogy váltásban többféle növényfajt termesszenek, közöttük olyanokat, melyek a talajt tápanyagokban gazdagítják, szerkezetét javítják – avat be a részletekbe dr. Simon László, a Műszaki és Agrártudományi Intézet professzora, akitől azt is megtudjuk, hogy jelenleg a legnagyobb hazai műtrágya-előállító cég szponzorációjával azt vizsgálják, hogyan lehet a nitrogén-utánpótlásról sem elfelejtkezve kijuttatni a növénynek fontos tápanyagokat, mikroelemeket – természetes anyagokhoz kötve. Mint fogalmaz, már régen nem a mennyiségi szemlélet az uralkodó az EU-ban, hiszen nem termelhetünk úgy, hogy közben tönkretesszük a talajt és az ivóvizet, s az is bizonyítottá vált, hogy ökogazdálkodás esetén az úgynevezett másodlagos anyagcseretermékek, mint a színanyagok, az antioxidánsok és a vitaminok szintje lényegesen kedvezőbb a betakarított gyümölcsökben és terményekben.

Záródó hulladékáramok a főszerepben

Az intézet valamennyi oktatója egyetért abban, hogy a technológiák folyamatos változása mellett az alapelveknek állandóaknak kell lenniük, s ezzel összefüggésben aktuális kutatásaik is az egészségesebb és fenntarthatóbb termelést célozzák. Figyelemre méltó a már ötéves, energetikai célra termesztett fűzzel beállított tartamkísérletük, mely a helyben rendelkezésre álló talajerő-visszapótlásra alkalmas anyagokra, pl. a települési biokomposztra vagy a szennyvíziszap komposztra összpontosít.

[REKLAM]

A programot vezető Simon László, a tavalyi megyenapon Westsik Vilmos-díjban részesült kutató az alternatív tápanyag-utánpótlás páratlan lehetőségét látja a szennyvíziszap komposztban, melynek használatával a természetes vizek terhelése is csökkenthető. Mint mondja, a sok gazda által egyelőre viszolygással fogadott anyag a szennyvíz átalakítása, tisztítása és a visszamaradt anyag komposztálása után kiváló trágyaszer lehet, amit a fűz mellett más kultúrákban is vizsgálnak, s az alkalmazása jelentős hozamnövekedést eredményezett. A kuriózumnak számító, nemzetközi érdeklődést kiváltó, dr. Balázsy Sándor által elindított legújabb kutatásuk pedig a szennyvízben vagy a szennyvíziszapban található gyógyszermaradványok lebontására, átalakítására irányul, együttműködve a helyi víz- és csatornaművel.

A közelmúltban a Szent István Egyetem és a Nyugat-Magyarországi Egyetem munkatársaival több tananyagot is írtak a szennyvíztisztításról, az élelmiszeripari hulladékokról, az energianövényekről, melyek a szennyvíziszappal együtt mind a „hulladékáramok záródásával” kapcsolatos filozófiát támasztják alá, melynek hiányában az emberiség lassan saját magát is kimérgezi a földről. A Nyíregyházán folyó kutatások biztatóak, s a remények szerint alapjaivá válhatnak majd olyan ajánlásoknak, melyeket felhasználva minden gazdát kötelező környezetvédelmi rendelkezések születnek. Emellett természetesen ugyanilyen lényeges, hogy a tangazdasággal napi kapcsolatban lévő alapszakos hallgatók, valamint a rövidebb képzési idejű felsőoktatási szakképzéseket látogatók is megismerhetik az összes újdonságot, s kiváló szakdolgozati és tudományos diákköri témákra lelhetnek a gyakorlatorientált képzés során. A szántóföldi kísérletek beállításában, a különböző kezelések elvégzésében s a betakarításban részt véve olyan látásmóddal gyarapodhatnak, mely ösztönzője lehet az intézményen túlnyúló szemléletformálásnak.

Dr. Nagy Balázs