Mindig örömmel olvasom azokat a sikersztorikat, amelyek olyan emberekrõl szólnak, akik kitartó munkájuknak köszönhetõen, most már a nagyvilágban is kamatoztatják tehetségüket. Közéjük került be Porkoláb Imre ezredes is, akivel noha washingtoni tartózkodása miatt csak interneten keresztül, de lehetõségem nyílt beszélgetni.

CHURCHILL ÉS VILMOS HERCEG IS OTT TANULT

– Nyíregyházán nõttem fel. Óvodába a Bencs Villába jártam, majd az iskolai éveimet az akkor 9. sz. Általános Iskolában kezdtem, a középiskolát pedig a Vasvári Pál Gimnáziumban végeztem el katkósként, ami katonai kollégiumi képzést jelentett. Gyerekként ûrhajós vagy pilóta szerettem volna lenni, esetleg halbiológus, viszont a katonai kollégista rendszerben arra ösztönöztek minket, hogy maradjunk ezen a pályán, én pedig nem bántam meg – kezdte a beszélgetést a fiatal ezredes, aki a Kossuth Lajos Katonai Fõiskoláról másodéves hallgatóként a Brit Katonai Akadémiára került – többek között köszönhetõen annak, hogy nagyon jól beszélte és beszéli az angol nyelvet.

„Sandhurst a világ legjobbnak tartott tisztképzõ intézménye, több mint 250 éves múltra tekint vissza. Sir Winston Churchill mellett Vilmos és Harry herceg is ott vált igazi vezetõvé. Mivel kiemelkedõen teljesítettem, elnyertem a legjobb hallgatónak járó díjat. Ebbõl nagy hírverést csináltak, mert én voltam az elsõ hallgató, aki a vasfüggöny mögül, a volt Varsói Szövetség országaiból került oda.”

Porkoláb Imre a királyi katonai akadémiáról hazatérve számtalan helyen szolgált, szerzett vezetési tapasztalatokat és tanult is. Szintén elsõként, kijutott az Egyesült Államokba, Montereybe, ahol gerillaharccal és terrorizmussal kapcsolatos tanulmányokat folytatott, majd a Magyar Honvédségnél a különleges mûveleti képességfejlesztésben dolgozott, 2009-ben pedig a különleges mûveleti zászlóalj parancsnoka lett. Az Egyesült Államokban négy évig képviselte a Magyar Honvédség vezérkarfõnökét és az utolsó évben írták ki a pályázatot a pentagoni összekötõ iroda irodavezetõi posztjára.

„A KINEVEZÉS POLITIKAI ÜZENET”

A beszélgetés során megtudtam, a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnokának pentagoni képviselõjének kiválasztása egy rendkívül összetett folyamat. A beosztás valamennyi NATO tagország által megpályázható és mivel a kinevezéshez az amerikai Egyesített Vezérkar fõnökének jóváhagyására is szükség volt, így a folyamat közel öt hónapig tartott.

„A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságának parancsnoka, amikor közölte döntését, konkrétan kifejezte elismerését is a Magyar Honvédség eddigi munkája iránt, és kifejtette, hogy ennek a beosztásnak magyar tiszttel való feltöltése hazánk részérõl olyan politikai üzenet, amely nemzetközi jelentõséggel bír. Büszke vagyok arra, hogy sikerült elnyerni ezt a beosztást, amely nemcsak saját szakmai fejlõdésemet, de hazánk megítélését a NATO és az amerikai kapcsolatokban is pozitívan elõremozdítja.”

Az ezredes feladatai között szerepel a mindennapi kapcsolattartás az Egyesült Államok Egyesített Vezérkarával, a Védelmi Minisztériummal, valamint a Washingtonba települt kutatóintézetek képviselõivel. Porkoláb Imre egy személyben képviseli a négycsillagos NATO stratégiai parancsnokot és nagyfokú önállósággal rendelkezik.

[REKLAM]

– Az a filozófiám és célom minden munkahelyemnél, hogy egy kicsit jobb állapotban hagyjam ott a dolgokat magam után, mint ahogyan azokat átvettem. A jelenlegi beosztásban is remélem, hogy sikerül ezt elérnem. A transzformációs parancsnok nagy elvárásokat fogalmazott meg irányomba és szándéka, hogy az összekötõ irodán keresztül a Pentagonban növeljük a NATO láthatóságát, még jobban felkeltsük a figyelmet azokkal az értékekkel kapcsolatban, amelyeket a tagországok hozzáadnak az Egyesült Államokkal közösen folytatott mûveletekhez és fejlesszük a transzatlanti kapcsolatokat. Egyfajta elõõrsként tevékenykedem, akire egy nagyon komoly és felelõsségteljes feladatot bíztak. Személy szerint remélem, hogy ebben a beosztásban tovább fejleszthetem a vezetõi képességeimet, mivel mióta megszereztem a doktori fokozatot, a hagyományostól eltérõ vezetés témakörével foglalkozom, mind a tudományos kutatás során, mind pedig a gyakorlatban. Ezeket a tapasztalataimat össze is foglaltam egy könyvben, amely szeptemberben jelenik meg Szolgálj, hogy vezethess címmel – hangsúlyozta.

„MAGYAR EGYENRUHÁT VISELEK”

– Az eddigi tapasztalataim nagyon felszínesek, hiszen csak egy hónapja kezdtem meg a munkát az új beosztásban. Már eddig is nagyon sok segítséget kaptam, rengeteg találkozón vettem részt vezetõ tisztviselõkkel a Pentagonban, és mindenki nagyon barátságos és segítõkész volt. Bár magyar egyenruhát viselek és ez a beosztás presztízsértékû, hiszen bárkivel találkozom, az egy magyar katonát ismer meg a személyemben, én a NATO-t képviselem a Pentagonban – avatott be tapasztalataiba az ezredes. Hozzátette, a munkanapja reggel hétkor kezdõdik és délután hatig tart. Este hét után pedig csak az maradhat a Pentagonban munkavégzésre, akinek feltétlenül halaszthatatlan feladata adódott.

„A katonák megítélése és a társadalom által való elismertsége az Egyesült Államokban, így Washingtonban is nagyon pozitív. Számtalan olyan eset történt már meg velem, amikor valaki meglátott egyenruhában az utcán és odalépett hozzám, hogy megköszönje a szolgálatot, amit végzek. Érezhetõ a társadalmi nagyra becsültség. A kollégák között, akikkel eddig találkoztam, számos olyan akadt, aki járt már Magyarországon, illetve dolgozott magyar katonákkal. Õk mindannyian nagyon kellemesen emlékeznek vissza mind a turistaélményeik­re, mind pedig a munkakapcsolataikra.”

Fontos a biztonság

Az ezredes nagy hangsúlyt fektet az egészségére is és igyekszik hetente legalább háromszor igénybe venni a Pentagon által nyújtott sportolási lehetõségeket. Mint mondja, jólesik kimozdulni az irodájából, hiszen az egy ablaktalan helyiség (mint a legtöbb iroda a Pentagonban) és csak neonvilágítás van ott.
– Egyáltalán nem volt egyszerû belépõt szerezni, a mobiltelefon az épületben nem mûködik és általában érezhetõ, hogy nagyon komoly hangsúlyt helyeznek a biztonságra – tette hozzá. – Általában évente egyszer hazalátogatok, ezek mind nagyon intenzív idõszakok, mert két-három hétbe kell belesûríteni a szülõkkel, barátokkal való találkozást, illetve az itthoni katonai vezetõkkel személyesen is kell beszélnem. Bár a karrierem kétségkívül felfelé ível, a családomat tartom a legfontosabbnak. A feleségemnek köszönhetem, hogy itt tartok, ahol, életem legnagyobb csodája pedig a kisfiam, aki nemsokára kétéves lesz.

„TANÁRKÉNT A LEGNAGYOBB ÖRÖM SZÁMOMRA”

Gebri Márta, a Vasvári Pál Gimnázium pedagógusa. 30 évvel ezelõtt kezdte meg tanári pályáját. Akkori elsõ osztályába járt Porkoláb Imre is, így talán nem meglepõ, hogy a közvetlen tanárnõ örömmel tett eleget megkeresésemnek és idézte fel egykori emlékeit: Imre a „tanárok mintagyereke volt”. Szorgalmas, céltudatos és segítõkész fiú. Emellett szerény és tisztelettudó. Kétségtelen, hogy dagadt a keblem, amikor olvastam, hogy mekkora megtiszteltetés érte a kinevezéssel. Ez az õ személyes eredménye, hiszen mindig tele volt ambíciókkal és tudásvággyal. Nem nagyon volt olyan a középiskolás évei alatt, amikor azt mondtam volna neki, hogy: Ejnye, Imre. Emlékszem az akadémiai avatására is, már az önmagában szenzációs volt, most pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. 30 éve vagyok a tanári pályán, ez a legnagyobb öröm számomra, amikor ilyen híreket hallok az egykori diákjaimról. Ez óriási dolog, ami vele történik. Jó kapcsolatban vagyok a szüleivel és Imrérõl is szinte naprakész információim vannak, követem, hogy mi történik vele. Ahogy megkaptam tulajdonképpen az elsõ osztályomat a 34 fiúval, onnantól kölcsönösen imádtuk és imádjuk egymást. Éppen idén tavasszal volt az érettségi találkozójuk, amire Imre ugyan nem tudott eljönni, de Skype-on beszélhettünk vele. Nagyon büszke vagyok rá!

Bruszel Dóra