„Nem feledésben van orvosság, hanem éppen az emlékezésben
A közel hatszázezres magyarság számára a kassai kiáltvány a kodifikált jogfosztottságot, fajüldözést, nemzeti-emberi másodrendûséget jelentette.
A valójában etnikai tisztogatást jelentõ magyar–csehszlovák „lakosságcsere-egyezményt” 1946. február 27-én írták alá Budapesten. A következõ év áprilisában már el is indultak az elsõ vonatok. Az Északi temetõben 1998-ban felállított emlékmûvön olvasható azoknak a felvidéki településeknek a sora, ahonnan áttelepülésre kényszerítették a magyarokat. A javarészt módosabb gazdák Nyíregyházán, Kálmánházán, Nagycserkeszen, a nagycserkeszi tanyavilágban, Nyírtelken és környékén találtak új otthonra. Az õ emléküket õrzi és ápolja a Felvidék 1947 Egyesület, amelynek céljai között szerepel még, hogy az elsõ és második generációs leszármazottak is megismerjék a kitelepítés eseményeit, életben tartsák a kulturális, gasztronómiai és nyelvi hagyományokat, továbbá a felvidéki településekkel való kapcsolattartást is feladatul tûzték ki.
A temetõben lévõ emlékmû felállítását 1997-ben határozták el a kitelepítettek Kiss Vendel vezetésével, aki 1947-ben került családjával erre a vidékre. A költségekre a pénzt a felvidéki õsi településeikrõl egykor elüldözöttek gyermekei és unokái gyûjtötték össze, 1998-ban át is adták az emlékmûvet. Ide, és a városháza falán lévõ emléktáblához minden év májusában megemlékezést szervez a Felvidék 1947 Egyesület, ahogy ezt teszi ebben az évben is május 13-án. Ezeket az emlékünnepségeket megtisztelik jelenlétükkel az érintett felvidéki települések polgármesterei és civil szervezeteinek képviselõi is.
(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
