Nagysikerű előadás lehet az Augusztus Oklahomában

Kaszás Mihály először lép fel a nyíregyházi színpadon, a férjet alakítja a darabban

Vendégművészként láthatjuk a Móricz Zsigmond Színház Augusztus Oklahomában című előadásában Kaszás Mihályt, aki az apát, Beverly Westont alakítja. Sok-sok évvel ezelőtt járt – nézőként, még szolnoki színészként – nálunk, így igazából nincs nyíregyházi kötődése.

Szabadúszó, hol itt, hol ott játszik, érdekes munkái is voltak, gyermekeivel közösen állította színpadra a Kis herceget, nincsenek szerepálmai, s – mint mondja – jó, tehetséges emberekkel találkozott Nyíregyházán.

– Színészként hogyan keveredtél városunkba?

– Tavaly felhívtam Horváth Illést, a művészeti vezetőt, akivel régen dolgoztam már, s megkérdeztem tőle, van-e itt munka számomra. Bár elmondása szerint kicsit későn jelentkeztem, mert az évad és a szereposztások zöme összeállt már, végül adódott feladat ebben a színdarabban.

– Ki Beverly Weston, mi a helye az előadásban?

– Sorsa nagyban befolyásolja a család életét. Eltűnése a darab kiinduló eseménye, aminek az lesz a következménye, hogy a családtagok megpróbálják felgöngyölíteni tettének okait, egyúttal a saját eddigi életük is terítékre kerül. Felszínre hozza a családtagokban felgyülemlő feszültségeket: előjönnek, felbuggyannak a múltban elfojtott érzelmek, indulatok.

– Milyen apa és férj vagy szereped szerint?

– Nagyon jó fej, bár kicsit sokat iszik. Ez szokásává vált: a házassági szerződésükben benne van, hogy õ iszik, a felesége pedig tablettákat (nyugtatókat, drogokat) eszik... Azt sajnálom, hogy nagyon hamar kimegyek a színpadról, így, aki egy kicsit elkésik, vagy még helyezkedik a székében, vagy éppen kikapcsolja a mobiltelefonját, nem sokat lát a figurából.

– Szerinted sikerdarab lesz Nyíregyházán az Augusztus Oklahomában?

– Ha szolnoki tapasztalatomból merítek – s persze az itteni próbafolyamatból –, akkor ez egy nagysikerű előadás lehet, mert olyan értékek és olyan színészi munka van benne, ami abszolút erre predesztinálja. Minden bizonnyal nagyon fogja érdekelni a nézőket, hogy végre nem a hétköznapjaikban találkoznak elfojtott érzelmekkel, a saját vagy ismerőseik életében, hanem a színpadon, ahol a felszínre is törnek, megmutatkoznak az igazán tehetséges színészek tolmácsolásában.

– Nem sok információt találtam rólad az interneten. Mesélj magadról!

– Valóban nincs túl sok – erről én is tehetek –, de például a pályám első időszakában, amikor sokkal többet szerepeltem, még nem volt divat és szokás az interneten megjelenni. Szolnokon töltöttem nagyon sok időt, aztán a Budapesti Kamaraszínházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban is színpadra léptem. Megfordultam Moszkvában az 1999/2000-es évadban, ahol Anatolij Vasziljevvel dolgoztam együtt, õ korunk egyik legnagyobb szaktekintélye, a kortárs orosz színház megújítója, a 20–21. század egyik legfontosabb színházi műhelyének megteremtője. Ez év őszétől rendező szakos osztályt vezet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az utóbbi időben kevesebbszer láthatnak a nézők, bár a lembergi színház igazgatójával, Jaroszlav Fedorisinnel elég sok közös munkánk volt az elmúlt öt évben, köztük vagy négy bemutatóm (például a Ványa bácsi és az Yvonne, a burgundi hercegnő) és két workshopom. (Kaszás Mihály szerényen elhallgatta, hogy 2016-ban, az ukrajnai Herszonban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon az Yvonne-ban nyújtott alakításáért õ kapta meg a legjobb férfi főszereplő díját, kollégái közül került ki a legjobb női főszereplő, a férfi mellékszereplő és a látványtervező is – K. D.) Jaroszlav nagyon komoly rendező, sajnos néhány éve meghalt...

– A szabadúszó lét előnyeit vagy hátrányait érzed? Nehéz volt számodra a pandémiás időszak?

– Nekem a színészi pálya hobbi – ami nem azt jelenti, hogy van másik hivatásom –, de ebből csinálom a pénzt. Szándékosan használom ezt a kifejezést a keresem helyett. Nem nagyon erőltetem én ezt a pályát, elvagyok. Most télen például három hónapot a Balatonon voltam, egyedül. Nem vagyok harcias vagy erőszakos a munkakeresésben, nincsenek szerepálmaim, nincs plusz motivációm, nincs menedzserem. Most jól érzem magam a nyíregyházi próbaidőszakban, jó emberek vannak itt, jó volt egy kicsit köztük.

– Tehát nem törekszel arra, hogy mindenáron, folyamatosan munkád legyen?

– Dehogyis!

– Nyugis ember vagy?

– Igen. Nincsenek túlzott igényeim, de amikor feladatot kapok, van kedvem hozzá. Nem tudom, miért alakult ez ki nálam, talán ezt tanultam, vagy megtetszett ez az életforma.

– Meg tudsz élni belőle?

– Mindig történik valami...

– Életművész vagy?

– Nem vagyok az, csak egyszerűen így létezem.

– Hogy érzed magad Nyíregyházán?

– Óraátállás volt, négy órát aludtam, hétfő van, most fáradt vagyok. Amúgy nagyon jól, harmonikus a környezet a színházi munkára, meg kitűnőek a sportolási lehetőségek.

– Azt már tudod, hogy az Augusztus Oklahomában után milyen feladat vár?

– Lesz egy ősbemutató Budapesten, május 26-án. Francia kortárs darab, amit Párizsban nagyon nagy sikerrel játszanak. Remélem, majd mi is Magyarországon.

(Szerző: Kováts Dénes)