Nagyobb szerep a színházban a társművészeteknek

– Júliustól Ön a Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Hogyan fogadta a döntést?

– Nagyon jó érzés, nagyon örülök, köszönöm a bizalmat. Ha az ember megpályáz egy színházigazgatói állást, hónapokig tart, míg összeszedi a gondolatait, megírja a pályázatot és várakozik az eredményre, úgyhogy most nagyon jól érzem magam, de úgy érzem, „rá kell pihennem” kicsit, míg megfogalmazom a gondolataimat.

– A pályázatában mit fogalmazott meg, mit szeretne megvalósítani a Móricz Zsigmond Színház igazgatójaként?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatos legyen az átmenet, ne legyenek nagy drámai változások. Szeretnék a társulatra építkezve tovább haladni. Mindenképpen fontosnak tartanám a műfaji nyitást, szeretném az élőzenés műfajokat bevinni a színház épületébe. Itt operettre, operára gondolok, persze csak lépésenként. Emellett nagyon fontosnak tartom a kortárs magyar irodalmat, illetve nagyon szeretném azt – amit régebben is megvalósítottam művészeti vezetőként –, hogy a társművészetek, az irodalom, a tánc, a zene nagyobb szerepet kapjon a színházi munkában. Szeretném, ha a színház, azon kívül, hogy oda este be lehet menni, jó előadásokat lehet nézni, a város szellemi életének központjává válhasson. Jó lenne, ha mindig történne valami izgalmas. Azt is szeretném, ha kicsit megfrissülne a színház, új emberek, új arcok is lennének, és persze új szellemiség, amely által lendületet kapna.

– Azon túl, hogy a színházban milyen előadásokat játszanak majd, sokak kíváncsiak arra, hogy mi lesz a VIDOR Fesztivál sorsa. Megmarad a nyíregyházi nagyrendezvény?

– A VIDOR Fesztivált nagyon jó kezdeményezésnek tartom, úgyhogy nyilvánvalóan megmarad a fesztivál, sőt amennyiben a lehetőségeink engedik, szeretném egy kicsit bővíteni, időben is, minőségben is. Emellett azt szeretném, ha a nyíregyházi színház társulata kicsit aktívabban lenne részese ennek a fesztiválnak, a színház nemcsak a rendezvény szervezője, hanem szellemi központja is lenne.

– Milyen érzésekkel jön újra Nyíregyházára?

– A válasz egyszerű: soha nem szakadtam el Nyíregyházától. A családom is részben odavalósi, a feleségem is nyíregyházi, tehát ha éppen színpadon nem is láthatott a közönség, azért nagyon sokat voltam Nyíregyházán. Nagyon sok régi barátom is él ott, én mindig nagyon szerettem ott lenni, szeretem a várost, az uszodát, Sóstót, úgyhogy nagyon kellemes és boldog várakozással megyek vissza.

F. A.