Még napjainkban is élnek azok a sztereotípiák, melyek egyes foglalkozásokat csak nőkhöz vagy csak férfiakhoz kötnek. Így van ez a repülés világában is, ahol még mindig a férfiak vannak többségben és globális átlagban is csak öt százalékot képviselnek a nők. Ehhez az öt százalékhoz tartozik a Nyíregyházán született Sasvári Anita, aki a Travel Service légitársaság budapesti bázisának egyetlen női elsőtisztje. Pilótahiányról, munkabeosztásról és a jövőről beszéltünk, most szigorúan a „felhők alatt”...

Szenvedélye a repülés

Anita 2006-ban diplomázott repülőmérnök szakon az akkor még Nyíregyházi Főiskolán. Szinte egyenes út vezette idáig, hiszen édesapja, Sasvári Ottó helikopterpilóta, így már gyermekkorában is vonzották a gépmadarak. Fiatalon kitűzte célul, hogy pilóta lesz. A diploma után Anita a BASe – Budapest Aircraft Service-nél helyezkedett el, ahol Let L-410 típuson (19 fős repülőgép) elsőtiszt, navigációs tiszt és a cég minőségügyi vezetője volt. Öt évvel később a Légügyi Hatósághoz került, mint repülésüzemeltetési felügyelő. Dolgozott a légiirányítóknál is, majd 2017-ben a Travel Service cseh légitársasághoz nyert felvételt, azóta ott repül – 80 tonnás, 189 fős repülőgépen –, mint elsőtiszt.

Óriási a pilótahiány

– Mivel most pilótahiány van, így biztos jövő vár az egyetemen végzett pilótákra, szinte azonnal el tudnak helyezkedni. Amikor én végeztem, még a légitársaságoknak nem volt ennyire jó a gazdasági helyzete és ezért én is csak később tudtam elkezdeni a repülést, amire egyébként annyira vágytam – emlékezett vissza a pilótanő.

Bejárja a világot

– Másfél éve repülök nagy gépen – charter járatokon –, ami 189 fő szállítására képes – kezdte a beszélgetést. – Ennek a cseh légitársaságnak magyar alcége is van. Éppen ezért júniustól október végéig Budapestről vagy Debrecenből repülök, az év többi részében pedig külföldről. Most például egy hónapig Torontóból a Karib-térségbe: Mexikóba, Dominikára és Kubába.

„Hangulatos korán reggel landolni”

– Bár bizonyos útvonalakat már nagyon sokszor lerepültem, de természetesen még így is vannak kedvenceim. Nagyon szeretek nyáron a görög szigetekre repülni: Korfura, Kefalóniára, Krétára. Ott általában mindig szép az időjárás, kevés felhő van az égen és jók a látási körülmények. Amikor elkezd a gép süllyedni, tisztán látni a szigeteket, a tájat, ez mindig szép vizuális élményt nyújt. Az éjszakai járatoknak is megvan a speciális hangulata. Látjuk a csillagokat az égen, gyönyörködünk a fényekben. Persze, néha küzd vele az ember, hogy ne legyen álmos és ébren tudjon maradni, de a légiirányítók ebben mindig segítenek, hiszen folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük.

Változatos munkabeosztás

Hogy milyen a pilóták egy napja? Változatos – vágja rá nevetve Anita. Ők ugyanis nem nyolctól négyig tartó munkarendben dolgoznak. Van, hogy hajnali fél kettőkor már ébredniük kell, de délelőtt 11-kor már otthon is vannak, és persze olyan is előfordul, hogy egész éjszaka repülnek. Mindezt úgy, hogy közben komoly munka- és pihenőidő jogszabályok vonatkoznak rájuk.

– Mindig egy hónappal előre megkapom a munkabeosztásomat, vagyis látom, hogy mikor hova fogok repülni. Azon túl, hogy egy-egy út előtt felveszem az egyenruhámat, mindig készülök is ezekre otthon. Megnézem, hogy milyen időjárás lesz, mi várható a reptereken, számítani kell-e változásokra. Az időjárási tényezők ismerete azért is fontos, hiszen ilyenkor több üzemanyagot szoktunk vinni magunkkal. Egyébként csakúgy, mint az utasok, mi is bő másfél órával hamarabb ki szoktunk menni a reptérre. Átbeszéljük a speciális dolgokat: milyen hosszú az útvonal, hány utas lesz, merre megyünk, milyen magasan repülünk, számítani lehet-e turbulenciára. A kapitány közben körbejárja a gépet, kívülről megnézi, minden rendben van-e (nem sérült-e a gép, madártetem nincs-e a hajtóműben stb.), a kabinban pedig én, mint elsőtiszt a repülőgép fedélzeti számítógépébe betáplálom az útvonalat, amit a robotpilóta le fog repülni. Ha megérkezünk az adott repülőtérre, nincs időnk szétnézni, hiszen 50 perc elteltével már jövünk is vissza. Ilyenkor ki szoktam ülni a gép lépcsőjére és megiszom egy kávét. Sokszor ott van a tenger pár méterre, érezni az illatát, és ez mindig jó élmény, még ha csak egy rövid időre is...

Már ez nem szenzáció

Anita azt mondja, bár manapság már nem megy szenzációszámba, ha egy nő pilóta, de még mindig nagyon kevesen vannak. Persze, ez a szám várhatóan a jövőben emelkedni fog, hiszen a piac növekedésével – pilótahiány van – nem tehetik meg a légitársaságok, hogy ne vegyék fel csakis a férfiakat.

– Egyre inkább teret kapnak a nők a repülésben, ami egyébként nem is meglepő, hiszen ugyanúgy teljesíteni tudják a tréningeket. Az utasoknak is pozitív szokott lenni a reakciója, volt olyan járat, ahol mindkét pilóta nő volt. A légiutaskísérők egyértelműen arról számolnak be, hogy az utasok mindig csodálkoznak, de örülnek és tapsolnak.

Repülni még mindig élmény

– Óriási álom beteljesülése lenne, ha kapitány lehetnék majd. Nagyobb repülőre nem vágyom. Többen elmennek Közel- és Távol-Keletre, nagyon sok ilyenről tudok, de én így érzem jól magam. Az év nagy részében itthonról repülök, de utazni is tudok annyit, amennyi még mindig élmény nekem, ennyi év után is.

Bruszel Dóra