Megemlékezés – Főhajtással tisztelegtek a kommunizmus áldozatai előtt Nyíregyházán
Főhajtással tisztelegtek a kommunizmus áldozatai előtt Nyíregyházán. A megemlékezések idén is Toma András, az utolsó volt magyar hadifogoly Virág utcai emléktáblájánál kezdődtek. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja az egykori Szarvas utcai pártház előtt felállított szobornál folytatódott, ahol dr. Kovács Ferenc polgármester hangsúlyozta: a sok éve elhurcolt áldozatok hiánya nemcsak a múlt része, hanem generációkon átívelő fájdalom.
Toma András emléktáblájánál is koszorúztak
Műsorral emlékeztek a Szent Imre Katolikus Gimnázium diákjai a kommunizmus nyíregyházi áldozataira, köztük az egyik legismertebbre, Toma Andrásra, akit az utolsó volt magyar hadifogolyként tartanak számon. 1945-ben került szovjet fogságba, hosszú időn át eltűntként tartották nyilván. Kilétére csak az 1990-es évek végén derült fény, hazatérésére pedig 2000-ben kerülhetett sor. Szerda reggel koszorúzással emlékeztek meg róla egykori Virág utcai lakóhelyénél, ahol egyik leszármazottja, Schinné Vida Anita, a Szent Imre egyik pedagógusa is koszorút helyezett el. Toma András egyik testvérének unokája sok kedves emléket őriz rokonáról, akit csak Bandi bácsinak szólított.
– Bandi bácsi az én nagymamámnak volt a testvére, sajnos a nagymamám nem élhette meg azt, hogy a testvére hazatért a fogságból. Ami nagyon kedves emlék az mindenképpen az, hogy tényleg egy szerető családra talált itt és nagyon nagy szeretettel fogadták és gondozták Panni néniék. S amikor jöttünk, mindig ez a szeretet és gondoskodás volt az, ami számomra kedves emlék, és az, hogy ebben Bandi bácsi is mennyire kivirult. Nagyon örülök annak, hogy az utolsó éveit a sok hányattatás után így élhette meg
– mondta Schinné Vida Anita.
Egy totális egypárti diktatúra
Az országgyűlés még 2000-ben rendelte el a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását, 2001. február 25-én volt az első hivatalos főhajtás. Kovács Bélát, a Független Kisgazda Párt főtitkárát 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták a Szovjetunióba. Letartóztatása volt az első lépés azon az úton, melynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, közben folyamatosan haladva a totális egypárti diktatúra kiépítése felé.
A mostani generációnak is fontos emlékezni
Toma András emléktáblájának felállításában Halkóné dr. Rudolf Éva önkormányzati képviselő is közreműködött. A Virág utcai megemlékezésen a közgyűlés Gazdasági és Jogi Bizottságának elnöke elárulta: személyes emlékek és élmények fűzik ehhez a helyhez. Hozzátette: fontos, hogy minden évben megemlékezzünk ezekről az áldozatokról.
– Szinte nincs olyan család, melyet ne érintettek volna a málenkij robot terhei vagy akár a háborúban elhunytaknak az emlékei, melyek mai napig is kísértik őket. Ezért is nagyon fontos továbbadni ezt a fiataloknak, a mostani generációnak emlékezni arra, hogy ezek a háborús szörnyűségek ne történhessenek meg soha többé
– emelte ki Halkóné dr. Rudolf Éva.
A 2300 elhurcolt nyíregyházi egyharmada sosem tért haza
Szilágyi Domokos Halál árnyéka rekviemjével emlékezett az áldozatokra István István, a Móricz Zsigmond Színház művésze a Szarvas utcai egykori pártház előtt felállított „gúzsba kötött ember” szobránál, ahol szintén koszorúzásokkal tisztelegtek például azelőtt a málenkij robotra elhurcolt 2300 nyíregyházi emléke előtt, akiknek egyharmada sosem térhetett haza. Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere emlékező beszédében hangsúlyozta: a sok éve elhurcolt áldozatok hiánya nemcsak a múlt része, hanem generációkon átívelő fájdalom. Nyíregyházán több olyan helyszín is található, mely az áldozatoknak állít örök emléket.
– Ezek az emlékhelyek nem csak a múltról szólnak. Arról is, hogy közösségként vállaljuk az emlékezés felelősségét. Mert a kommunizmus nemcsak politikai rendszer volt, hanem erkölcsi rombolás is. A bizalom szétzilálása, a hit meggyengítése, az emberi méltóság semmibe vétele. És nekünk kötelességünk kimondani: ami történt, az bűn volt, az egyén és a nemzet ellen egyaránt. Az emlékezés azonban nem a múltban tart bennünket, hanem megerősít abban, hogy a szabadság és a béke törékeny értékek. Olyan értékek, amelyek nem maguktól maradnak fenn, hanem közös felelősségünk által
– fejtette ki a polgármester, majd kijelentette: ezen a napon nemcsak emlékeznünk kell, hanem ki is kell mondanunk, hogy a béke nem pusztán a fegyverek hiánya, hanem a jog, a méltóság és a szabadság tisztelete.
A kommunizmus világszerte becslések szerint mintegy százmillió áldozatot követelt. A rendszer működését a megfélemlítés, az ellehetetlenítés, a koncepciós perek és az internálótáborok jellemezték. Az emléknap minden évben azt az üzenetet hordozza, hogy a társadalom tanuljon a múlt tragédiáiból, valamint hogy hasonlók soha ne ismétlődhessenek meg.
