Lánykérés a színészházban, esküvõ Budán

A boldogító igent augusztus 12-én mondták ki egymásnak a családtagjaik, barátaik, kollégáik jelenléte mellett a Csillebérci Szabadidõközpontban. Mint megismerkedésükrõl elmondták, friss diplomásként Anita a pesti Színmûvészetirõl, Tamás pedig a Kaposvári Egyetemrõl érkezett városunkba. Ha nem is volt szerelem az elsõ látásra, de a másodikra igen! Az együtt töltött évek után tavaly decemberben nagyon szép karácsonyi ajándékot kapott az ifjú hölgy azzal, hogy kedvese megkérte a kezét.

Anita a szervezésben is profi

– Azt találtam ki, hogy azon a napon Anitának olyan helyszíneket kell felkeresnie, amelyek valamiért fontosak mindkettõnk számára – mesélte lapunknak a fiatal mûvész. – Az utolsó állomás a színészház teteje volt, ahol sok-sok gyertyával, gyûrûvel és egy közös dalunkkal vártam. Olyan biztosan tudtuk: együtt akarunk élni, hogy nem sokkal ezután el is kezdtük szervezni az esküvõnket. A nagy esemény helyszíne a Csillebérci Szabadidõközpont lett, mert gyönyörû környezetben helyezkedik el s kifizethetõ. Engem hamar elnyeltek a részletek, de Anita a szervezésben is profi: a legapróbb részletet is egybõl észreveszi, s megoldja a problémákat. Tánctanulásra nem volt idõnk, de nagyon jól „kamutangózunk”, úgyhogy ezt a tudásunkat vetettük be.

A színészház is „megmozdult”

Mint az ifjú pártól megtudtuk, volt DJ-jük, aki egyben a karaokét is szervezte, s mivel az ifjú párnak köztudomásúan remek hangja van, az éneklést sem hagyták ki. Az ételek, italok kiválasztását együtt intézték, mert az bonyolult feladat, és egyetértést kíván. Tamás bonyolította a telefonbeszélgetéseket, Anita pedig a helyszínért és a teljes mértékben saját készítésû dekorációért felelt. A textilnemût keresztlánya anyukája, Katona Julis szolgáltatta, a Renaichance megálmodója. (Ez a kézmûves mûhely  azért jött létre, hogy a háztartásokban felhalmozódó, feleslegessé vált textíliák hasznosítására találjon megoldást.) Az õ kupacaiból válogattak zászlófüzérnek valót. Festettek, varrtak, ragasztottak állandóan. A színészház és a büfé hathatós támogatásával rengeteg befõttesüveget összegyûjtöttek, ezeket feldíszítették textilekkel, üvegfestékkel. Egy kis csapat segítette õket abban, hogy a roppant kreatív, hihetetlen energiákkal bíró mûvésznõ millió ötlete megvalósuljon.

A barátaik sokat segítettek

– Nem volt tradicionális az esküvõnk, de azért egy-két hagyományt megtartottunk: a võlegény például nem láthatta a menyasszonyi ruhát az esküvõ elõtt, pedig nem keveset cipelte a ruhazsákban, papírral letakarva – mesélte Anita. – A ruhám gyönyörû ekrü szatén volt. Debrecenben, egy esküvõi börzén akadtunk rá Sirkó Esztiékkel. Nem hiszek az irgalmatlan drága dolgokban, inkább több vendéget hívtunk meg. A sminkemet Gombás Eszter készítette, a frizurámat pedig Bánszky Krisztina. A lakodalmat „fél-batyusnak” mondanám, hiszen hozhatott sütit vagy salátát, aki akart. Az esküvõ elõtti napon este tizenegykor, amikor már a végünket jártuk a dekorbrigáddal, betoppant Novák Eszter néhány osztálytársammal, hogy „megmentse” a lagzit. Intenzív pár hetünk volt, na!

Mint megtudtuk, nászútra nem mennek az idén, késõbb azonban ezt pótolják majd. Sevilla és Barcelona az álmuk. Anita ott akar sétálni, ahol ezt Carmen tette, Tomi pedig szeretné megcsodálni Gaudí remekmûveit.

Sz. Kántor Éva