Kulisszák mögött: színészbaba és Párnaember

Így aztán természetes volt számára, hogy a szûk család után Tasnádi Csaba igazgatóval és Ladányi Andrea rendezõvel osztotta meg elõször az örömhírt. Ahogy szakmai berkekben az ilyen szituációra mondani szokták: „arcul csapta a szerep”. A mindig mosolygós, életvidám színésznõnek várhatóan húsvétvasárnap a „nyuszi” hozza a kisbabáját. Nevet még nem adtak neki, majd bemutatkozik, ha megszületett, mondja tréfásan, de több alternatívában gondolkodnak tetoválómûvész férjével, aki most költözött haza külföldrõl. Mivel Nyíregyházán élnek, természetesnek tekinti, hogy a pici itt lássa meg a napvilágot.
– Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy áldott állapotom nem akadályozza a színházi fellépéseimet. Az elsõ egy-két hónap volt nehezebb, de az éppen a nyári szünidõre esett, így mire eljött az évadkezdés, már minden a legnagyobb rendben volt. Idõnként úgy érzem, ha nem látnám, hogy nõ a pocakom, nem is gondolnám, hogy gyermekem lesz. Legfeljebb a hetedik hónapban járva hajolni kicsit nehezebb, másként étkezek, de túl sok változás nincs még az életemben. A korábbi években évadonként négy elõadásban szerepeltem, az ideiben – a jövendõ események ismeretében – csupán kettõben léptem színre: a Hairben és Az ellopott futárban. A februári elõadásaimat még végigjátszom, a márciusi mûsortervet pedig már rám gondolva állították össze. Csak március végére terveztek két Hairt, amiben egyelõre nem tudom, játszhatok-e még, vagy átveszi valaki a szerepkörömet.

 

TELJES ÁTÉLÉS

 

Mint lapunknak elmondta, nyilván változtatott szerepformálásán, hogy maga is babát vár, s szinte el sem tudja képzelni, milyen lesz úgy kismamát játszani, hogy effektíve nem lesz az. Nagyon jó volt a musicalben fellépõk számára a Hair próbafolyamata, és az elõadások is roppant sikeresek. Vaszkó Bence kollégája úgy fogalmazott, hogy „Meg van áldva ez az elõadás!”, s ez már csak a baba érkezése miatt is így igaz. Általában azt tartják, egy színésznõ akkor vállal babát, amikor kevésbé elfoglalt a színházában. Mint megtudtuk tõle, a mi teátrumunkban mindenki eléggé le van terhelve szerepekkel, így rá se lehet mondani, hogy egy számára „csendesebb” idõszakban érkezik a baba.
– Nem tudom, meddig maradok majd otthon a picivel, hiszen egy új hivatással ismerkedek meg: az anyasággal, ami mindennél fontosabb számomra. Addig kevéske szabadidõmben szívesen sétáltatom a kutyánkat, rendezgetem a babaszobát, s egyre izgatottabban várom a kis jövevény érkezését, aki az elmúlt hónapokban alaposan megismerte a Hairt. Már most is érezhetõen követi az elõadást, hiszen vannak olyan számok, amire rendszeresen „táncol”, azaz az átlagosnál erõteljesebben mocorog, vagyis társam a produkcióban.
Hamarosan kiderül, tetszik-e a kis jövevénynek MacDermot zenéje, s szívesen hallgatja-e majd a teátrum falain kívül is az I Got Life, Mother…-t ('Van életem, mama...').

 

ZÁRT KÖRBŐL A MŰVÉSZBE

 

Az elmúlt héten ugyanakkor már megszületett a kulisszák mögött egy remek produkció Martin McDonagh Párnaember címû darabjából, melyet zárt körben mutatott be egy fiatal színészekbõl álló kis csapat. A nagy sikerre való tekintettel a teátrum befogadta az önálló kezdeményezésre létrejött elõadást, amit márciusban két alkalommal bárki megtekinthet a MÛvész Stúdióban bérletszünetben. Mint az ötlet szellemi „atyjától”, Vaszkó Bencétõl megtudtuk, egy bábos barátja, Varga Péter hívta fel a figyelmét jó két éve erre a kiváló mûre. Mikor az idei évad elején Bence visszatért városunkba, kezdték olvasgatni a színmûvet kollégáival, Rák Zoltánnal, Varga Balázzsal – akikkel egykor osztálytársak voltak a Kaposvári Egyetem Mûvészeti Karán –, valamint jó barátjával, Nagyidai Gergõvel. A színdarabban megírt karakterek remek alakításokat kínáltak számukra. Kétség sem fért hozzá, hogy saját erejükbõl próbálják színpadra állítani!

 

MAGÁT IS RENDEZTE

 

– Ahogy elmélyedtem az általam rendezett darabban, rájöttem, mi minden van ebben a mûben: hogy mennyire követik az utódok az elõdök rossz példáját, a szülõi felelõsség kérdése, sõt a mûvészet felelõssége a társadalomban. Ez a szerzõ írta a színházban nemrég bemutatott Alhangyát is, de teljesen más ez az alkotása. A mûfaja thriller, detektívtörténet, amiben két nyomozó szerepel és egy testvérpár. Az író Katuriant (Rák Zoltán) és gyengeelméjû bátyját, Michalt, akit én játszok, gyilkossággal gyanúsítanak a rendõrök. A totális diktatúrában, rögtönítélõ bírákként rettegésben tartják õket. Ez pörgõssé és élessé teszi a szituációkat. Mûfaját tekintve fekete komédia, amin lehet nevetni is.
A kihallgatóterem helyett egy óvoda lett a helyszín, hiszen ez is felerõsíti a Párnaember szimbólumrendszerét. A mûben szereplõ novellákat balladákká írta át, s az elõadásban közremûködõ Olajos Gábor által szerzett muzsika is erõsíti a cselekmény drámai feszültségét.
Bár Nagykállóban diákelõadásokat rendezett már Bence, de ez az elsõ „felnõtt” munkája. Könnyítette a helyzetét, hogy barátaival hozták létre a produkciót, akiket jól ismer, ezért nem kellett „felesleges köröket” tenniük: ismerkedni egymás képességeivel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon jó hangulatban teltek a próbáik.
Nem volt egyszerû játszani és rendezni is egyszerre, de Vaszkó Bence kiváló próbatételnek tekintette. Mindenkinek ajánlják az elõadást, aki szereti a krimit, az érdekes, elgondolkodtató, ugyanakkor nemegyszer nevetésre késztetõ történeteket, amihez garantáltan nem kell párna.

Sz. Kántor Éva