Az természetes törekvés, hogy az éttermek kívánatossá akarják tenni az étlapon szereplő ételeket. Ugye milyen jól hangzik a következő menüsor? Előétel: parajos fogastekercs, joghurtos-majonézes salátával és pirított házi, magvas kenyérrel. Leves: halászlé Arankám halas derelyéjével. Főétel: malacsült kapros juhtúróval, sütőtökös rizottóval. Desszert: birsalmakehely. Valóban nagyon „finoman hangzik”, megvan minden, ami vonzó, egészséges, könnyű a magvas kenyértől a salátaágyig. Van, aki nyelvi modorosságnak nevezi ezt a jelenséget. Bosszúságunk csak abból adódhat, ha az óriási tányéron igen kicsi az adag.

Külön kategóriának nevezhetjük a krúdyzást az étlapon. De mit is takar ez a szó? Íme, néhány meghatározás: Ez azt jelenti, hogy minden elképzelés nélkül nyitottunk egy kisvendéglőt, és ahelyett, hogy finom ételeket próbálnánk főzni, Krúdy Gyula-idézetekkel írjuk tele az étlapot, mert az emberek nagy része még mindig elhiszi, hogy ez valamiféle garanciát jelent a minőségre. A krúdyzás vagy szindbádozás minden ötlettelen kisvendéglő utolsó mentsvára és aduásza. A tulajokat és a vendégeket a legkevésbé sem zavarja, hogy szegény író forog a sírjában, amikor vegetás húslevesek, maradékból gyúrt töltött paprikák mellé írják a nevét. Egy másik értelmezés: Magyaros ételek, Krúdy Gyula frekventált idézése az étlapon, húslevesek, gőzölgő húsok, főtt répák, fröccsök, üveges szódavíz. Tréfás ételleírások, mert ezek nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen az otthonos hangulat, mint a békebeli, velős csontos, vendéglős atmoszféra szindbádozás és elszánt krúdyzás nélkül. Van, aki igen kritikus, nem csak ironikus: Sosem bírtam ezt a kockás abroszos nagy krúdyzást, amit lelkesen alkalmaz idehaza boldog-boldogtalan, mióta Latinovits megkínozta a nyálképző mirigyeinket. És egy sajátos hasonlat: A krúdyzás meg olyan a vendéglátásban, mint a Neumann János-ozás az IT-szektorban.

[REKLAM]

Utcanév-változtatásokról gyakran hallhattunk, de a süteménynevek átkereszteléséről alig. Nem rég pedig ez is megtörtént, ugyanis szigorítottak a sütemények hivatalos receptjén, sok cukrászatban viszont inkább maradnak az olcsóbb alapanyagoknál, és átnevezik a termékeket. Tehát szigorítottak a Magyar élelmiszerkönyvön, ez szabályozza hivatalosan, hogy milyen alapanyagokból készülhet a parizer, a téliszalámi, mi lehet a gyümölcslében, mi a kenyérben. És a sütemények hivatalos alapanyagait is itt találhatják a cukrászok. Így lett a rigójancsiból rigószelet, az Eszterházy-szeletből Esztervári-szelet, a dobostortából dobszelet, a franciakrémesből francia pudingos szelet, a krémesből krémes pudingszelet és a bejgliből mákos tekercs, illetve diós tekercs. A változtatás módszere az, hogy hasonlítson az új név az eredetihez.

Bezzeg Cégénydányádon! Egy Szamos menti településen, ahol a turisztikai kampány jelszava Adja Isten Szatmárban!, nem ködösítenek, nevén nevezik az igazi magyar ételt. Sőt! Íme: tepertővel ízesített Koca csokit lehet enni sült szalonnával megszórva, és hogy a korral is haladjanak, a véres hurkás chipset is meg lehetett kóstolni. A disznópörccel készült kézműves csoki önmagáért beszél, és ehhez jár még gatyaszaggató szilvapálinka, fitten tartó fekete szilvalekvár, szívbarát tökmagolaj. Kell ennél több?! Várják a szüpürcsölni és malackodni vágyókat!

Minya Károly