Kralovánszky András huszár őrmesterként, egy beszállásolás alkalmával érkezett városunkba, ahol a Kovács Annával történő megismerkedését követően úgy döntött, hogy kilép a hadseregből és megházasodik. A hat fiúgyermek büszke édesapját 1838-ban Nyíregyháza főbírájává választották, s ezt a hivatalt 1844-ig, másodszor pedig 1846–48 között töltötte be. A volt huszárőrmester katonai tapasztalatait, szervezőképességeit az 1848 márciusában, Nagykállóban felálló, a nemzetőrség szervezésére választott állandó vármegyei bizottmányban kamatoztatta. 1848. október 1-jén két nemzetőr századot állítottak fel Nyíregyházán, az egyik parancsnokává Kralovánszky András nemzetőr századost választották. 1849. május 6-ától már valóságos nemzetőr őrnagyként a megyei nemzetőrség jobb kiképzésén, felszerelésén munkálkodott. Fiai közül hárman a honvédseregben, hárman pedig a nemzetőrségnél teljesítettek szolgálatot. Lajost nemzetőr századossá választották. Frigyes a 43. honvédzászlóaljban lett százados és századparancsnok. Gyula a szabolcsi 48. honvédzászlóaljban kezdte katonai pályafutását századparancsnokként századosi rangban. Gusztáv az apja által vezetett nemzetőrzászlóalj rendbiztosító szolgálatában vállalt feladatot. Móricz részt vett a schwechati csatában, majd onnan hazatérve az apja parancsnoksága alatt álló zászlóaljban volt százados. Lászlót Budavár ostroma után az 52. honvédzászlóaljhoz helyezték át főhadnagynak, később századparancsnok, majd százados lett. Komáromból menlevéllel érkezett haza, s később aktív szerepet játszott a Szabolcs megyei Honvédegylet működésében. Kossuth egy köszönő- és dicsérőlevelet írt az öreg Kralovánszkynak, hogy mind ő, mind pedig fiai példamutatóan szolgálják a magyar szabadság ügyét.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész