Könyvbemutató a Törvényszéken – Könyv jelent meg a Nyíregyházi Törvényszék nyugalmazott tanácselnöke életéről, munkásságáról
Ráth Györgyről, a neves jogtudósról elnevezett Történelem és Hagyományápolás című pályázat támogatásával készült könyv a Nyíregyházi Törvényszék nyugalmazott tanácselnöke, dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin életéről, munkásságáról. Az Országos Bírósági Hivatal felhívására született a Iustitia szolgálatában, Fázsi László interjúkötete, melynek hétfőn volt a bemutatója a Törvényszéken.
Vigyázz az emlékeidre, mert újra átélni őket nem tudod! – idézte Bob Dylan, a neves zenész, dalszerző gondolatait köszöntőjében Vadász Mihály, a Nyíregyházi Törvényszék elnöke, és kifejtette, hogy dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin, a Nyíregyházi Törvényszék nyugalmazott tanácselnöke hogyan lett nagy idők nagy tanúja.
„Váradi Katalin asszony fáradhatatlanul diktálta sok évtized, kiváló memóriával megőrzött emlékeit, rendelkezésünkre bocsátotta összegyűjtött fotóit, a korabeli sajtóban megjelent írásokat, az általa megőrzött életútja során keletkezett okiratokat. Fázsy László kérdéseivel irányította a beszélgetést, majd szorgos munkával szerkesztette a nyersanyagot könyvvé. Így született meg ez a küllemében igényes, tartalmában gazdag és értékes mű, mely bizton számíthat nemcsak a jogász társadalom, de valamennyi érdeklődő figyelmére” – mondta köszöntőjében dr. Vadász Mihály, a Nyíregyházi Törvényszék elnöke.
A beszélgetőpartner kérdései okszerűek voltak, hiszen ő is részese volt az elmúlt évtizedeknek, tagja annak a bírói generációnak, aki az élet rendjének megfelelően idővel nyugalomba vonul. Ezeknek a kiváló kollégáknak az életútját érdemes megőrizni, megismertetni, és közülük is Kozmáné Váradi Katalin munkásságát, aki nemcsak tanúja és elszenvedője volt a múltnak, hanem befolyásolni is tudta a folyamatokat az elmúlt négy évtizedben.
„A manapság reflektorfénybe került jogállamisági kritériumok kérdésére gondolva fontosnak tartottam annak érzékeltetését is, hogy az elmúlt néhány évtized alatt milyen utat járt be a magyar igazságszolgáltatás addig, míg a bírói függetlenség egyéni kiharcolásának a kényszerétől eljutottunk ennek a demokratikus államrend egyik legfontosabb értékeként való elismeréséig. Aki kézbe veszi a könyvet, az pontosan láthatja, hogy mi ennek a háttere és mi ennek a jelentősége, hiszen ha jól tudom, Trócsányi rektor úr is kapott a mai napra meghívót. Ő még igazságügyi miniszter korában tett arra kijelentést, hogy a bírói függetlenség a demokrácia állócsillaga” – szólt a könyvbemutatón a szerkesztő, dr. Fázsi László nyugalmazott törvényszéki tanácselnök.
A kötet lektora kiemelte, hogy ez nem egy szigorú, száraz szakmai kiadvány, nem levéltári kutatás nyomán született. Emberi sorsot, tanulságos történetet tár olvasói elé az ünnepelt fontos szolgálatáról.
„Az általános történettudomány szereti, mi, jogtörténészek nem szeretjük, vagy nem használjuk az elbeszélt történelem kategóriáit, az oral historyt, pedig kellene. Ebben a könyvben ott az élő példa, hogy egy intézmény története a bírói hivatás története mögött, mennyi emberi sors volt, mennyi kényszeres helyzet, mennyi bölcsesség és morális tartás kell ahhoz, hogy az ember helyt álljon azokban a körülményekben” – méltatta a kötetet dr. Balogh Judit egyetemi docens, a könyv lektora.
Lelkiismeret-vizsgálat volt a könyvvel kapcsolatos valamennyi feladat – fogalmazott az ünnepelt, a könyvbemutató főszereplője. Naplóíró, grafomán embernek tartja magát, aki minden korban, mindenféle témáról amolyan dolgozatokat készített.
Így szólt közönségéhez a főszereplő, dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin, a Nyíregyházi Törvényszék nyugalmazott tanácselnöke:
„Börtönbíró is voltam vagy 7 évig, és a börtönbe is úgy jártam, ha 100-ból egy ember hallgatott rám, egy embernek tudtam segíteni, az is valami. Mi is a sikerélmény egy bírónál? Az, hogy jó töltött káposztát tud főzni. Különben egy ügyben jól kifárad az ember, vagy hoz egy felmentő ítéletet, vagy elítél, mert az igazságnak ki kellett derülni, de egy bírónak nem látványos az élete ilyen szempontból, bár nagyon sok munka.”
Váradi Katalin elővette a 25 éves bírói jubileumára nyitott vendégkönyvét, és kérte kollegáit, írjanak bele, hagyjanak nyomot a könyvbemutató eseményéről, majd felolvasta Teréz anya imáját a bírókért, az egybegyűlt nemes társaságnak.
