Lackfi János író, költő, drámaíró. Műfordító, dramaturg, fotós, tanár, dalszövegíró. Színész, műsorvezető. Édesapa és nagyapa. Végtelenül sokoldalú, és még innen az ötvenen. Oláh Jánosként született, de hogy ne tévesszék össze József Attila-díjas édesapjával, publikálásának kezdetén vette fel a Lackfi nevet. Egyéni gondolata van az irodalmi magatartás modellről, a jól nevelt és szabad fantáziájú olvasóról.

Nagy alapelképzelésem az, hogy az irodalom nem valami lombikba zárt külön világ, hanem az élettel áll nagyon szoros kölcsönhatásban. És tényleg ott kezdődik az irodalom, amikor valaki azt mondja, hogy van egy sztorim, ide figyeljetek... És nem ott, ahol nagyon okos emberek nagyon elvontan beszélgetnek, nagyon nagy magasságokig. És lehet lábjegyzetelni az irodalmat, meg a lábjegyzetet is lehet lábjegyzetelni, azzal sincsen semmi baj, de nagyon fontos, hogy legyen az irodalomnak élete.

Lackfi János igazi munkamániás, minden témát megtalál és megír. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Kapolcson a Kaláka versudvarban tíz napon át, mindig13 órakor indul évek óta a versműhely.

Kossuth-díjas édesanyja, Mezey Katalin tanítása szerint pedig Budapesten tart kreatív írótanfolyamot.

Meglett emberek járnak ide, tehát a gimnazistától a nyugdíjasig, és főleg a 30-40-50-es éveiben járó derékhad. És nem csak az a lúdtalpas, tarisznyás bölcsész típus. Rengeteg bankár, könyvelő, jogász, sebész, tehát olyan emberek, akik valamit keresnek ebben az irányban. Akár, hogy profivá válhatnak, akár csak annyit, hogy kicsit a szögletesebb munka után kinyíljon a képzeletük.

Lackfi János sajátja a humor is. 6 gyerek édesapja, három és fél gyerek nagyapjaként jól kezeli a hétköznapokat. Eddigi életműve, munkássága, díjai, ösztöndíjai és kitüntetései szinte megszámlálhatatlanok. Ugyanakkor ő maga is alapított díjat, a Nizzai Kavics Díjat. 2001-ben a Magyar Évad alkalmából Franciaországban járt és Nizzába is eljutott. Ott gyűjtötte a tengerparton a szép kavicsokat. Ezeket ajándékozta barátságból, és persze azoknak, akik letettek már valami komolyat az irodalom asztalára. De lesz-e egyszer Lackfi-díj?

Hát akkor meg kellene hóni illedelmesen, mert a jó költő a holt költő, a jó indián a holt indián. Kosztolányi is kiment a strandra, találkozott egy kis sráccal. Kérdezte tőle a fiú, hogy a bácsi mivel foglalkozik. Verseket írok. És mikor született? 1885-ben. És mikor haltál meg? Ugye, mert a rendes költő az már „meghalta” magát. Azért ezzel én még várnék, meg az sem olyan fontos, hogy pont rólam legyen egy díj elnevezve. Nyilván megtisztelő minden ilyesfajta kezdeményezés.

– nyilatkozta a vendég.

Terve, hogy 3 év múlva esedékes 50. születésnapját egy koncertsorozattal ünnepelje. Idén megjelenik a Minden napra egy sztori irodalmi kalendárium, 2020-ban pedig a Vízen járni tilos címmel családja történetét írja meg.

A Költők egymás közt következő vendége február 25-én Zalán Tibor lesz a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban.

Matyasovszki Edit