Kísérleti és klasszikus a Krúdy Kamarában

Sűrű a programunk a Móricz Zsigmond Színházban, de nem baj. Egy szavam sem lehet, és nincs is, hiszen én választottam ezt a szakmát, s örülök, hogy szép számmal vannak feladataim – fogalmazott Illyés Ákos (képünkön balra), akivel A rovarok élete e heti bemutatója apropóján beszélgettünk.

– Nagyon régen próbáltátok ezt a színdarabot, amit pontosan egy éve adtatok volna elő a premier közönségének, de a COVID közbeszólt. Ez a kihagyás nehézséget okoz az újrakezdéskor?

– Normális esetben nem. Gondolok itt arra, hogy ha van egy előadás, amit régen mutattunk be, de játszottunk belőle ötöt, tízet, akármennyit, akkor másabb, könnyebb elővenni, mert már bejátszottuk. A mostani helyzet annyival speciálisabb, hogy próbáltuk, próbáltuk – és nem mutattuk be. Ez a nehézsége. Ráadásul iszonyatosan pörgős, nagyon-nagyon sűrű előadás, sok-sok átjárással, mozgással, s a technikai oldala is összetett, hiszen rengeteg kelléket használunk. A rovarok élete kortárs orosz, helyenként groteszk, posztdramatikus, posztmodern darab, ugyanakkor nagyon erős az emberi oldala. Viktor Pelevin regényét Király Zsuzsa fordítása alapján Závada Péter írta színpadra.

– Ezek szerint kísérletező előadásra számíthatunk, azaz nem „hagyományos” drámára vagy vígjátékra?

– Igen, ehhez most készült a recept... Ahogy mondod: kísérletező, újszerű, a szokottól eltérő. Kovács D. Dániel rendkívül felkészült rendező, emellett nagyon sajátságos, különleges látásmódja van. A mi előadásunkban több helyen fellelhetők olyan kézjegyek, amelyek már ismerősek lehetnek Nyíregyházán, például az Esztrád Sokk, a Fotel vagy az M vagy mégsem-ből. Bodó Viktor rendezései voltak az említettek, Dani az õ tanítványa. Ebből a szempontból tehát érthetően feltört bennünk némi nosztalgia a próbafolyamat során. Azt gondolom, hogy a Krúdy Kamarában egészen jól sikerült kísérleti előadásokat láthattak már nézőink, remélem, A rovarok élete is ezek közé kerül, s olyan lesz, amire vissza-visszajárnak.

– Tehát ha nem egy megszokott dramaturgiájú színházi előadásra vagyunk kíváncsiak, hanem szokatlanra, különlegesre, akkor ott a helyünk?

– Mindenképpen! Ha valakinek kedve van, írja meg a színháznak, hogy õ mit látott, mit érzett, mit kapott ettől az előadástól – mert érdekel minden vélemény. Helyzetünkből adódóan mi nem kívülről láttuk, ehelyett azt tapasztaltuk, azt éreztük belülről a próbafolyamat során, hogy valami egészen más jellegű előadás születik, mint amit mostanában itt, a színházban van szerencsénk próbálni.

– Egy másik, január-februárban többször megtekinthető színdarab – aminek ugyancsak részese vagy – a Cseresznyéskert. Széles Zita úgy fogalmazott, hogy szerethető figurák vannak benne. Te milyennek látod, érzed belülről?

– Maximálisan egyetértek Zitával. Csehov eleve szerethető figurákat írt meg, s nagyon szerencsés a találkozásunk a rendezővel, Czukor Balázzsal is, aki az emberi, a lelki oldalról közelítette meg a történetet. Az a fajta emberség, jóság, tisztaság érződik az előadáson, ami Balázsban is megvan, ezek a szálak tudják igazán előre vinni, illetve ezeken a szálakon keresztül tud a mondanivalónk eljutni az emberek szívéhez, lelkéhez. Meggyőződésem, hogy ez olyan előadás, amelyről még a buszmegállóban is lehet beszélgetni!

– Olykor megmosolyogtató, máskor nagyon mélyen, szíven ütő jelenetek, epizódok, sorsok villannak fel a Cseresznyéskertben. Több ismerősöm is elismeréssel szólt erről az előadásról, jómagam ugyancsak élményeket magamba szippantva jöttem ki a Kamarából.

– Csehovra és a Cseresznyéskertre sok recept készült, számos előadás valósult meg országszerte – zömük nagyjából ugyanúgy. Látjuk magunk előtt az óriási nagy orosz Cseresznyéskertet, a nagy orosz valóságot. De Balázs kicsit másképp nyúlt hozzá: a színpad és a nézőtér elhelyezése más, mint a megszokott. A ház belseje egy nagyon hosszúkás, csőszerű alaphelyszín, ebből nyílik az udvar, így olykor kinyílik a tér, mert ki lehet látni – vagy éppen be.

– Érdekes a belső színpadon kívüli jelenlét, hiszen az udvart jelző térben is zajlanak események, így nekünk, nézőknek arra is figyelnünk kell.

– Czukor Balázs profizmusát dicséri, hogy úgy sikerül hűen megmutatni olykor egyszerre két helyszínen zajló cselekményeket, hogy egyik sem veszi el a figyelmet a lényegről. Tudja, miként kell a néző szemét vezetni, pontosan érzi az arányokat, így ez a kettősség nem rontja az előadás érthetőségét, mondanivalóját. Egy-egy külső jelenet plusz esszencia, plusz fűszer, ami hozzá tud adni valamit a főcsapáshoz. A mi előadásunk a klasszikushoz képest más, különleges látásmóddal és szemszögből mutatja meg a szereplők életét, sorsát. Érdemes megnézni!

Illyés Ákos mostanában színpadra lép a Cseresznyéskertben és a Legénybúcsúban is, februárban kezdődnek az Augusztus Oklahomában próbái, de sok színházrajongó várja még, hogy újra műsorra tűzzék a Bogáncsvirágot és a Közellenséget. Tényleg bőven van tennivalója a Móricz Zsigmond Színházban!