Bár a világon szinte mindenütt az ajándékok utáni rohangálás lett a karácsonyi készülődés leghangsúlyosabb eleme, a helyi szokásokat még mindig sokan megtartják. Amerikában két karácsonyt ünnepelnek, Betlehemben pedig háromszor is megszületik a kis Jézus. Nem csupán december 24-én és 25-én, amikor a római katolikusok ünnepelnek, hanem január 6-án és 7-én a görög ortodoxok, illetve január 18-19-én az örmények ünnepén is.

SVÉDORSZÁG: SOK APRÓ FOGÁS

Svédországban a karácsonyi sonka elengedhetetlen fogás az ünnepen. Ezt a családok maguk főzik, és a levébe mártogatott kenyérrel eszik. A svédasztal kifejezés abból az ünnepi terítésből származik, amelyet főképp karácsonykor, de más nagy ünnepekkor is készítettek. Jellemzője, hogy sok apró fogásból terítik meg az asztalt meleg és hideg ételekből egyaránt.

Ezek leggyakrabban: pácolt hering, füstölt hal, lazac, mint előételek, majd húsok, főleg sonkák, vadhúsok, húsgombócok adják a főételeket, ezek mellé kenyér és krumpli jár, majd a zöldségtálak következnek, ezeket a vöröskáposzta és a cékla, mint savanyúságok követik. Karácsonykor a svédasztalon az édességek között tejberizsnek is kell lennie.

OLASZORSZÁG: OLAJBAN SÜTÖTT ZÖLDSÉGEK

Olaszországban a karácsony a hagyományok jegyében zajlik. Szenteste tengeri hal és tengeri finomságok kerülnek az asztalokra. Az igazi ünneplés napja 25-e, szűk családi körben. Az olasz közmondás szerint: „A karácsonyt töltsd a családoddal, a húsvétot, akivel akarod!”

Az olasz asztalra, karácsonyi ebédre olajban sütött zöldségek, töltött tésztafélék, az édességek közül pedig kuglóf vagy annak kerekebb változata, a panettone, amelyeket kandírozott gyümölccsel és mazsolával, csokoládéval, pezsgőkrémmel ízesítenek.

SZLOVÁKIA: FOkHAGYMA AZ ASZTALON

Szlovákiában is már csak az ételek, italok idézik a régi szép időket. A hagyományok közül, a magyar népszoká-sokhoz hasonlóan az asztalra kerül a fokhagyma, amely az egészséget, és a kenyér, amely az elegendő alapvető élelmet jelképezi. December 24-e szigorú böjti nap. Csak este esznek.

A vacsora fokhagymával és borssal ízesített mézes ostyával kezdődik, káposzta-, gomba- vagy bablevessel folytatódik, ezután pedig rántott hal következik krumplisalátával. Édességek közül a mákos guba, a diós, mákos bejgli, valamint a pozsonyi kifli sem hiányozhat az asztalról.

ROMÁNIA: KARÁCSONYI DISZNÓ

Romániában a román ortodoxok a karácsonyt a katolikusokkal együtt december 25-én ünneplik, eltérően a szláv ortodox egyháztól. A románoknál a karácsonyt csaknem másfél hónapos böjt előzi meg. Szenteste az asztalról elmaradhatatlan a kocsonya, a töltött káposzta, melyet paradicsommal savanyítanak, füstölt sonkával vagy húsdarabokkal ízesítenek és puliszkával tálalnak.

A módosabbak december 19-én, Ignat napkor vágják le a karácsonyi disznót, amelyből disznósültek és kolbász is kerül a karácsonyi asztalra. A románok nagyon vallásosak és babonásak. A hagyományaik szerint a rossz szellemek hatékonyan elűzhetők az asztal négy sarkában elhelyezett fokhagymagerezdekkel vagy mákszemekkel. Szerintük szenteste megnyílik az ég, és az igaz emberek ilyenkor megpillantják az angyalokkal és a szentekkel együtt asztalhoz ülő teremtőt.

AMERIKA: KARÁCSONYI PUDING

Amerikában november végén a hálaadás ünnepével kezdetét veszi a karácsonyi mulatság is. Az utcákat, a házakat színes égőkkel világítják ki. Az üzletekben helyi télapók, vagyis Santa Clausok tömegei sétálnak, ajándékokat osztogatnak, de legfőképpen vevőket csalogatnak.

Karácsony reggelére a szobákban előre kikészített zoknikba vagy a feldíszített karácsonyfák alá helyezik az ajándékokat, amelyeket a gyerekek hite szerint a Santa Claus a kéményen keresztül juttat be a lakásokba. A karácsonyi étellistát a sült pulyka és a karácsonyi puding vezeti, de sokan inkább őseik hagyományos ételeit választják.

MAGYARORSZÁG: TÖLTÖTT KÁPOSZTA

Ha egy rögtönzött felmérést készítünk, hogy mi az, ami soha nem hiányozhat a karácsonyi asztalról Magyarországon, akkor többségük bizonyára a következőket fogja mondani: halászlé, húsleves, rántott hal, töltött káposzta, pulykasült, kocsonya, szilvával és gesztenyével töltött csirkemell, illetve kacsasült. Persze a desszertekről sem szabad megfeledkezni, a legnépszerűbbek a diós, gesztenyés és mákos sütemények, jellemzően a bejgli, a zserbó, a linzer és a hókifli.

Dr. Bodnár Zsuzsanna, néprajzkutató

Diós bejgli

Hozzávalók a tésztához: 56 dkg sima liszt, 21 dkg vaj vagy margarin, 6 dkg porcukor, 2,5 dkg friss élesztő, 2 dl tej, 1 tojás a kenéshez.
Elkészítés: A vajat a liszttel, cukorral, élesztővel szétmorzsoljuk, majd a 2 dl tejjel összegyúrjuk. Négy részre osztjuk, majd letakarva fél órát hűvös helyen pihentetjük. Ezalatt a fél óra alatt főzzük meg a tölteléket. Ezután lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk, megtöltjük és felcsavarjuk, majd egymás mellé tesszük a tepsibe. A tojássárgával megkenjük és 20 perc hűvös helyen történő pihentetés után a fehérjével is lekenjük, majd újabb 20 percet pihentetjük és sütjük, vagy egy éjszakára hűvös helyre tesszük és másnap reggel sütjük. Ne takarjuk le, mert beleragad a tésztába a ruha. Reggel néhány helyen vékony tűvel megszurkáljuk és bemelegített sütőben 180 fokon, 45 perc alatt aranybarnára sütjük.

Diós töltelék: 50 dkg darált dióbél, 50 dkg porcukor, 2 ek. baracklekvár, 2 ek. méz, 20 dkg mézeskalács (ha nincs, akkor háztartási keksz + 2 ek. méz), reszelt citromhéj, kb. 2 dl tej.

Elkészítés: Ezeket összefőzzük, ha túl sűrű, még rakjunk hozzá forró tejet, ha híg, akkor lefőzzük, hogy kenhető legyen.