A Magyar Kultúra Napján rendezett esemény a Galéria összes termében került megrendezésre, ahol is valamennyi műfaj képviseltette magát, igazodva az adottságokhoz.

Kezdjük a földszinten és a grafikai anyaggal: BOTRÁGYI KÁROLY rézkarcaival – mint mindig – most is elbeszél: város, emberek meseszerűen, benépesült égbolt madarakkal, angyalokkal. MOLNÁR DÓRA szokatlan élethelyzeteket és időszeleteket mutat meg a kollázs erejével. SZEPESSY BÉLA óriás grafikákat hozott, amit tussal-tollal-ecsettel rajzolt, a hősi múlt összes kellékeit és szereplőit mutatja be elképesztő részletességgel és virtuóz tudással. GABULYA MÁRTA metszett határú kerámia építményeire egyéb épületeket nyomtatott. H. NÉMETH KATALIN az emberi természetről és a történések sorsszerűségéről rajzolt. VIKÁR P. ISTVÁN cselekvésszeletekkel, eltérő felületjelzésekkel, és konkrét, valamint elvont kifejeződésekkel üzent. HAVASI TAMÁS testképeket hívott elő a metszetek és az átlátszóság érdekességével. HAVASI DÓRA kedvesére vár szépségekkel és régi átlyukasztott karton vonatjeggyel. Z. ERDEI ANNA szénrajzai a biztonságról és veszélyekről szólnak kifejező figurák mozdulataival, nagy tudással. ARANYÁSZ ZITA régi, kézkoptatta rajztáblákra kifejező tekintetű arcokat rajzolt. HOMORÓDI ÉVA csigalépcsők, boltozatok, kapurácsok, vedlett falak szépségét vette észre. FEKETE NÓRA dekoratív, nonfiguratív selymes textilkollázsokat hozott. GAÁL LUDMILLA falikárpitja a szökésről, a kitérőkről szóló nagyszerű folyamatábrázolás. CSUTKAI CSABA fotóin a szín és szivárvány természetéről gondolkodik. SZÉKHELYI EDITH füveit emeli magasra, nem a megszokott módon és színekkel – érzékeinken felül. HORVÁTH JÁNOS színes vetett árnyéka új konstrukciókat teremtenek. BALOGH GÉZA táblaképeinek alakzatai dinamikus absztrakt formák, hasonlóan plasztikájához. LENGYEL TIBOR érmei szépséges madárröptékről és szép női alakokról szólnak. MARD ISSA egész alakos klasszikus férfiportrét festett. MADARASSY GYÖRGY arról fest, hogy az is fontos és lehet szép, amit más észre sem vesz. KŐRÖSI VIKTÓRIA lány madárral belül, talányos kékség kívül, tele lírával. NAGY LAJOS IMRE karakteres portréi, címerei, templomai a tőle megszokott igényességgel és szakmaisággal. JURASEK KAMIL határokat festett és föld között rejtőzködő formákkal. NÉMETH ERIKA két életnagyságú, kifejező bronzportrét hozott. CZIGÁNDY VARGA SÁNDOR is életnagyságban dolgozott, márvány Viktóriája klasszikusan szép és igényes. KEREKES ELEK két nagy körkompozíciója a Föld titkairól, a gyűrődésekről és a természet lenyomatairól mondanak újakat. ZAGYVA LÁSZLÓ érmein ember-madár figurák zenélnek, sántikálnak, mondókákat mesélnek magukról. VAJDA MÁRIA óriásira nagyított termései erős ellenfényben és szemmagasságban vannak megfestve optimista felhőkkel.

Végezetül: a kiállítás igazi és nagy élmény, az alkotókról írt egy-egy (de csak a helyszűke miatt) mondat kibővítésre vár a művészetkedvelők részéről.

H. Németh Katalin