Istenítélet, avagy a szerelem diadala a nagyszínpadon
„Az érzés minden fioláját, égieket és földieket akarom kinyitni” – írta a Heilbronni Katica, avagy a tűzpróba című drámájának papírra vetése idején Kleist, akinek Az eltört korsó című vígjátékát jó két éve láthatta a nyíregyházi közönség a Krúdy Kamarában. Miután a földön nem lelt boldogságra a szerelem által, 34 évesen önkezével vetett véget életének. Ez a tette nem volt példa nélküli, hiszen a szentimentalizmus korában oly sokan cselekedtek hasonlóan a szív jogaira hivatkozva Németországtól Japánig. Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója úgy véli, mostani rendezése nagy találkozás volt számára Kleisttel, akinek műveit elég keveset játsszák a teátrumok, pedig milyen gyönyörű ez az alkotása is!
– A maga korában, a XVIII-XIX. század fordulóján, őrültnek tartották a német írót, mert elég labilis idegzetű volt. Ez a darab nagyon személyes hangvételű a szerző erős érzelmi töltete miatt. Ma a szerelmesek könnyen az ágyban találják magukat, előtte meglehetősen keveset találkoznak, a technikai eszközök használata miatt akár sms-ben, e-mailben rövidre zárnak dolgokat. Kleist arra hívja fel a figyelmünket, hogy érzelmeinkre időt kell szánni, energiát kell fordítani a veszteségeink, a nyereségeink megélésére. A mű szerint az isten által eleve elrendeltek az érzelmek, mi csupán beteljesítjük, amit sugallatként kapunk. Ezért van az, hogy gyakran olyanok szeretnek egymásba, akiknek nem lenne szabad.
MINDENKINEK KI KELL ÁLLNI A TŰZPRÓBÁT
A darabban egyfelől adott egy szerencsétlen sorsú, de tüneményes szegény leány, Katica (Jenei Judit), másfelől egy gonosznak tartott, intrikus várúrnő, Kunigunda (Kuthy Patrícia), aki meg akarja akadályozni a lány boldogságát. Ennek az az oka, hogy ő maga is szerelmes Sugár grófjába (Horváth László Attila). Gonoszságán túl látjuk azonban, hogy benne is dúl a szerelem utáni fékezhetetlen vágy, ami az íróban is élt egészen haláláig. Ez tehát egy szerelmi háromszögre alapozott cselekmény, melynek végkifejletét az előadáson láthatják meg a nézők. Igazi romantikus befejezésű történelmi lovagdráma ez, ahol a fekete sem olyan fekete, mint más, korabeli művekben. Keresztes Attila változtatott a címen; az alcím lépett előre: Tűzpróba, avagy a Heilbronni Katica, nehogy elrémítsék a potenciális nézőket Heinrich von Kleisttel és a Heilbronni Katicával. A középkorban a tűzpróbát követően isten szándékára akartak következtetni a gyógyulás idejéből, esetleg a túlélésből. Ebben a műben mindenki alávettetik, és mindenkinek ki kell állnia a tűzpróbát.
– Bár a lovagdráma középkori műfaj, a XVIII. század végén, a klasszicizmus és a romantika határán felújítják, Kleist maga a „klasszikusok” nyomán (El Cid) halad. A lovagi erények – mint a tisztesség, a hit lovagja – nála is megnyilvánulnak. Pont úgy csodás ez az alkotás, ahogyan megírta, s mi úgy is játsszuk. A szerző nem megtörtént eseményt dolgoz fel: a darabban van csorgó pataktól összeomló várkastélyig 16 helyszín. Ezt nem tudja mind kiszolgálni a színpad, de Fodor Viola csodálatos színpadképet készített, a jelmezek pedig Bianca Imelda Jeremias jóvoltából tökéletesen megidézik a kort a páncéltól a köpenyegig, kardig, lándzsáig, a ma már kicsit nevetségesnek tartott fejfedőkig. Nincs lovagkor zene nélkül, melyet Boros Csaba szerzett az előadás számára.
AZ IRODALOM TALÁN LEGSZEBB SZERELMES MONOLÓGJA
Kleist saját negatív élettapasztalataiból kiindulva nem hitte el, hogy az ember isteni segítség nélkül is el tudja érni a boldogságot, ezért volt szüksége a darabot nyitó deus ex machinára. Két ember ugyanakkor egy arkangyal jóvoltából ugyanazt az álmot látja: ők egymáséi lesznek. Csakhogy az egyik gróf, a másik egy kovács leánya. A végén bíróság elé kerül az ügy, istenítéletre bízzák a döntést, hiszen nem lehet, hogy valakit ennyire elvakítson a szerelem.
– Elképzelésünkben álmaink hercege magas, szőke, kék szemű, ám a valóságban többnyire nem ilyen emberekbe szeretünk bele. Szükség van ehhez a szerephez arra az érettségre, ami Horváth László Attilában megvan. Ő kapta az üzenetet, s be is teljesíti. Ebben a darabban van az irodalom talán legszebb szerelmes monológja. Azt akarta Kleist, hogy ez olyan legyen, amitől nem tudnak jobbat írni, s ne tudják szebben kifejezni, hogy a szív fáj.
A főbb szerepekben Vicei Zsolt, Bárány Frigyes, Pregitzer Fruzsina, Éry-Kovács Zsanna, Horváth Sebestyén Sándor, Vizkeleti Zsolt, Széles Zita, Horváth Margit és István István láthatók.
Sz. Kántor Éva
