2000. június 13 – án fogadott el határozatot a Magyar Országgyűlés, és nyilvánította február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává. Ahhoz az eseményhez kötődik, amikor 1947. február 25 - én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Bronzszobra mementóként áll a Parlament előtt.

Több mint 20 évig gulágon, majd itt Magyarországon különböző állambiztonsági börtönökben tartották. Ezzel indult meg az a hatalomátvétel, ami végül is 1948 vagy 49 január 1-jén realizálódott.

- emlékezett történészként is, Dr. Ulrich Attila Nyíregyháza alpolgármestere.

További fotókért kattintson a képre!

Fotók: Trifonov Éva

Világszerte közel 100 millió áldozatról beszélnek, Közép– és Dél-Amerikában, illetve a Távol-Keleten nagyobb mértékű pusztításról, testileg és lelkileg megsebzett emberről lehet tudni. Magyarországról 700 ezer embert hurcoltak el a gulágra, kiknek fele soha nem tért vissza. Családi elbeszélésekből, vagy a történelemkönyvek lapjairól szerzett megindító emlékekből és tényekből születtek az idei, 9. irodalmi pályázat munkái. 13 iskola 27 diákja küldte be alkotását a Móricz Zsigmond Könyvtárba. Itt szakavatott zsűri olvasta el a verseket, regényrészletet, interjút és levelet, majd döntött 6 díjról és egy különdíjról. A résztvevőket 105 ezer forint értékű utalvánnyal jutalmazta Nyíregyháza önkormányzata. Az első helyezett Révész Eszter Sára, a Művészeti Szakgimnázium diákja lett Kárhozott félelem című versével.

Könnyebb lett volna, ha saját tapasztalatot tudnék leírni a családban hallottakról, viszont inkább könyvekből olvastam a történeteket. Felkavarónak tartottam, és azt éreztem, hogy ebből lehet igazán jó verset írni, hiszen annyi érzelem és fájdalom, annyi szó van ezekben, amit meg lehet írni, hogy az méltó egy vershez.

Az alpolgármester Milan Kundera cseh író gondolatait idézte, miszerint „ A jövő nemzedéke előtt kötelességünk feljegyezni a XX. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődnek.”'

A felelősségről szólva Dr.Ulrich Attila elmondta:

Ha jól belegondolunk, 1990 óta felnőtt egy olyan generáció, akinek már családja van, akinek már lehetnek utódai. Nekik fogalmuk nincs arról, hogy milyen különböző típusú társadalmakban, milyen különböző típusú élethelyzetekben élni. A gondolkodásukba bele kell iktatni, de nemzeti kötelességünk is, hogy a történelmünket ne eltitkoljuk, hanem úgy, ahogy volt, tárjuk elébük, mert ez a közös múlt tart minket össze– teljesen mindegy, hogy megéltük-e, vagy nem. Tudnunk kell arról, hogy valójában mi történt.

További fotókért kattintson a képre!

Fotók: Trifonov Éva

A Városházi esemény után az utolsó magyar hadifogoly, Toma András nyíregyházi lakóhelyénél gyűltek össze közéleti személyiségek, tanárok és diákok, emlékezni és koszorúzni. Mindkét helyszínen az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulóinak műsora tette méltóvá a február 25-ei megemlékezést.

Matyasovszki Edit