Egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyereke vagy éppen hogy ne – tartja a mondás. A nyíregyházi anyukák, akik mostanra már egy 2000 tagot számláló közösségbe szerveződtek, az előbbit képviselik. Ráadásul nemcsak a sajátjukat védik, hanem másokét is: ha a szükség úgy hozza, néhány óra alatt egy teljes babaszobát berendeznek, kórházi falat festenek, ruhát gyűjtenek, vagy éppen krampusznak és Mikulásnak öltöznek be, csakhogy mosolyt csaljanak a beteg gyerekek arcára...

Az a nő, akinek már van gyereke, anyatigrisként képes viselkedni és álljon előtte bármennyire is lehetetlen feladat, megoldja. Ilyenkor nem lát maga előtt mást, csak: A GYEREKET. Ezt az erőt használják ki a nyíregyházi anyukák, akik két évvel ezelőtt az egyik népszerű közösségi portálnak köszönhetően közösségbe szerveződtek és segítenek, ahol tudnak. „Nyíregyházi Anyukák Segítő Csoportja” néven tevékenykednek, sokszor órákon át, önként, a gyerekekért! Fazekas Bettyvel, a közösség vezetőjével beszélgettem.

Plüssöktől a tévékig

– Az egyik anyukánk évekkel ezelőtt bent feküdt a kórházban a gyerekével és azt tapasztalta, hogy a csemetéje nem tudta elfoglalni magát. Felhívott, elmesélte, én meg ültem otthon és azon gondolkodtam, hogy úgyis a segítő szakmában dolgozok, mi lenne, ha belevágnék és elkezdeném ilyen módon a magáncélú önkénteskedést.

Ebből született meg a Nyíregyházi Anyukák Segítő Csoportja, mostanra pedig már kétezren vagyunk. Az első felbuzdulásunkon két darab lapos tévét tudtunk adományozni a Jósa András Oktatókórház gyerekosztályának, de gyűjtöttünk rengeteg plüsst, játékokat és ruhákat is. Amikor belevágtunk, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy csak a megyénkben élő hátrányos helyzetű gyerekeken és családokon fogunk segíteni, de ettől az évtől kibővültünk és a nyíregyházi anyukák támogatást nyújtanak most már Hajdú-Bihar megyében is.

Babaszobát is rendeztek már be

– Vittünk már többek között tévéket és édességeket a kórházba; adományt árván maradt kisfiúnak; ruhákat fogyatékkal élők bentlakásos intézményébe; támogatunk romániai árvaházat; a besenyődi általános iskolában fejlesztőszobát alakítottunk ki; a Gölleszben Mikulás-ünnepséget tartottunk; a bárczis gyerekeknek szörppel és különféle finomságokkal segítettünk; de indítottunk már el gyerekeket iskolába; és ebben az évben két kisbaba került úgy haza a kórházból, hogy mi rendeztük be a szobájukat. Mindig krízishelyzeteket oldunk meg. Senki helyett nem tudjuk élni az életét, de az alaptámogatást, ha csak a tartalékainkból is, de megadjuk.

Beindult az anyai ösztön

– Van, hogy reggel nyolckor megcsörren a telefonom és a vonal túloldalán azt mondja valaki, hogy „baj van” és a segítségünket kéri. Ilyenkor gyorsan meg kell tervezni mindent, leinformálom a kérőt és ezt követően kiírom a Facebook-csoportunkba, és megkérdezem a többi anyukától, hogy ki tud segíteni. Mindig kiszabunk egy határidőt, sokszor csak egy fél napunk van arra, hogy megoldjuk a problémát. Amikor ezt egy anya elolvassa, rögtön beindul az ösztöne. Volt, hogy kiírtam délelőtt, délutánra már itt volt minden. Előttem van az egyik anyuka arca, aki a házunk előtt állt, bal karjában a sírós gyerekével, a jobban pedig a csomaggal, amivel egy másik családon akart segíteni. Ezek a nagy pillanatok.

Tragédia miatt fordulat

– Ahogy elkezdtem dolgozni, az első 2-3 évben szinte belehaltam az esetekbe. Nehezen tudtam feldolgozni az emberi sorsokat. Aztán bekövetkezett egy fordulópont az életemben. Volt egy kisfiú, aki egyidős volt a kisfiammal. Én voltam a segítője, hordtam iskolába, benne voltam a család életében. Sajnos meghalt. Akkor majdnem belehaltam, nem tudtam elfogadni. Az idők folyamán aztán meg kellett tanulnom – tanítómestereimtől, Kiss Attilától és Kiss Csáki Beatrixtól –, hogy a magánéletet külön kell választani a segítő dolgoktól.

December 8-án ott lesznek az anyukák a kórház gyerekosztályán, ahol édességekkel látogatják meg a kis betegeket, de elmennek mosolyt csalni a besenyődi általános iskolába, a kislétai fogyatékkal élők bentlakásos otthonába, a Gölleszbe pedig többek között karácsonyi ajándékcsomaggal készülnek. Betty azt vallja, arra született, hogy anya legyen és a gyerekek érdekeit képviselje. Ebbe pedig, ahogy ő mondja: belecsúszott rendesen, a többi 2000 anyukával együtt...

Bruszel Dóra