Ha még egyszer nősülnék, újra Jolánkát venném el

A szerelem az egyik legkülönlegesebb érzés a világon. Amikor a gyomrodban repkednek a pillangók, a szíved hevesebben kezd el verni és nem telik el úgy perc, hogy ne gondolj a másikra. Ám sokan félnek, hogy mi lesz, ha ez az izzás pár év múlva elmúlik. Nemhogy pár-, de közel 7 évtizede sem történt így a Baraksó házaspárnál. Egymás mellett fekszenek és kelnek, megfogják a másik kezét, és nem maradnak el a csókok, még így, 68 év után sem...

„Először csak szemezgettem vele”

– Abban az időben a szomszédba udvaroltam, ahová mindig átjárt Jolánka is, hiszen barátnők voltak az akkori párommal – kezdte az emlékek felidézését az idén 93 éves, nyíregyházi Baraksó László. Nagyon megtetszett, így átpártoltam hozzá, de először csak szemezgettem vele. Aztán egyszer, amikor a csomózóban szerepeltünk – darabokban játszottunk – és Jolánka táncolt az unokatestvérével, úgy voltam vele, megnézem már jobban magamnak ezt a „jányt”. Eldöntöttem, a következő alkalommal haza is kísérem. Félénk volt, nagyon tanulatlan. Mikor köszöntünk el, megkaptam és megcsókoltam. Mint a nyúl, úgy szaladt hazafelé. Végül így kerültünk össze. Ezt követően két évig levelezgettünk, majd 1951-ben megesküdtünk.

Az országot átutazta szerelméért

– Mivel rendőrként dolgoztam a Dunántúlon, megkértem az országos rendőrfőkapitányt, helyezzen át a megyébe Jolánka miatt, hogy meg tudjak nősülni. Azt mondta, ha keresek magam helyett valakit, akivel cserélni tudok, akkor engedélyezi. Végül így kerültem 1950 decemberében Szabolcs megyébe.

Reggelig tartott a mulatozás

– Az eljegyzésünkre kis ünnepséget rendeztünk, de az esküvőnkön már a fél tanya ott volt. Nagycsaládból származunk, akkor az volt a szokás, hogy meg kellett hívni mindenkit. Apukámék házát kiürítettük, az egyik szobában volt a vacsora, ott dalolgatott a násznép, a másikban pedig a fiatalok táncoltak. Bizony, reggelig tartott a mulatozás.

3 gyerek, 4 unoka, 7 dédunoka

– Az esküvőt követően aztán egymás után érkeztek a gyerekek – vette át a szót Jolánka. – Először megszületett Editke, aki már sajnos nincs köztünk, majd Marika és végül Laci. Azóta már bővült a családunk 4 unokával és 7 dédunokával is. A közel 70 év alatt jóban, rosszban együtt voltunk. Én február 25-én töltöm a 90. évet, március 25-én lesz a 68. házassági évfordulónk, június 6-án pedig a férjem lesz 93 éves. Mind a három évfordulót meg fogjuk ünnepelni, már készülünk is rá, együtt lesz az egész rokonság.

Inni kell egy pohár vizet

– Hogy mi a hosszú házasság titka? Szeretni kell egymást és sok mindent elnézni a másiknak. Amikor pedig már nem bírja türelemmel, igyon egy pohár vizet, vagy menjen ki a szobából és akkor megszűnik a harag – árulta el a receptet Laci bácsi.

„Még meg is csókolom”

– Gyakran fogjuk egymás kezét. Sokszor így is ébredünk fel reggel. Sőt, én még meg is csókolgatom, megpuszilgatom Jolánkát. A 68 év alatt előfordult, hogy nem voltunk egy sínen, de ha az ember szereti a másikat, akkor eltűr mindent. A legnagyobb szeretet az, amikor egy pár kölcsönösen tiszteli egymást. Ha ez így van, akkor 100 évig is el lehet együtt élni. A 68 évet még kimondani is sok, más nem él addig, de ha én még egyszer nősülnék, akkor is Jolánkát venném el. Sokszor azt mondom, hogy nem érdemes élni, így megöregedni, mert sok betegségem van, de tudom, szükségünk van egymásra. Mindig megkérdezem tőle, mi lesz veled nélkülem? Olyankor rám néz, és õ is csak ezt teszi fel nekem: mi lesz velünk a másik nélkül?

(Szerző: Bruszel Dóra)