„A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai / kárpát-medencei magyarokkal és németekkel szemben” címmel. Az ungvári író a rendszerváltást követő 25 év kutatásait disszertációban összegezve azért doktorált a budapesti Pázmány Péter Egyetemen - mint mondta -, hogy a témát bevigye a tudományos köztudatba. A Mi Golgotánk, illetve a Málenkíj robot című könyvek szerzője előtt csak tartományi képviselőként nyíltak meg azok az oroszországi, ukrajnai és kárpátaljai levéltárak, amelyek a választ rejtették az író édesapjának kérdésére: miért kellett ennyit szenvednünk? Dupka György arra jutott, ez a magyarok és a németek elleni bosszú volt, szabályos népirtás. Különösen kegyetlen ráadásul, mert Sztálin mindent a természetre bízott: a járványos betegségekre, az éhezésre és a szibériai fagyra. A Beregből elhurcoltak egykori lágerének helyén, Szolyván, 130 magyar település fiainak állítottak emléket, de hogy pontosan mennyien haltak meg itt, azt nem lehet tudni. Dupka György kutatásaira alapozva azt mondja, lágerekben tízszer annyian pusztultak el, mint a csatatereken.
A közös ebéd után a Bolyai téri gyülekezeti központ falán emléktáblákat avattak. A magántulajdonba került salamonbokori egykori iskoláról helyezték át a tanítóknak, illetve annak a Soltész Istvánnak az emléktábláját, aki 70 éve önként csatlakozott az elhurcoltakhoz, hogy segítse őket. Az egész napos rendezvény a Hősök temetőjében ért véget: a gyülekezet tagjai mécsest gyújtottak az I. és II. világháborúban itt elesett - orosz, román, szerb - katonák sírján.