Minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás. Az volt! Valóságos megkoronázása a nyárnak! A főbb szerepeket Eszenyi Enikő, Kern András és Stohl András játszották zsúfolt nézőtér előtt, lenyűgözően. Bár az eső lehetetlenné tette az eredeti, a szombati játékot, másnap már csillagos égbolt és kellemes hőmérséklet járult hozzá a remek szórakozáshoz. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával előző nap, a szemerkélő eső elől a takarás védelmébe elvonulva beszélgettünk.

Első nyíregyházi élmények csecsemőként

– Ebben a megyében, Csengerben születtem – emlékszik vissza a kezdetekre. – Sokszor jártam már Nyíregyházán, először hat-hét hónapos koromban, a kórházban. Édesanyám itt végzett a tanítóképző intézetben. Felléptem például néhány éve a Combok csókja című műsorommal a Móricz Zsigmond Színházban, de a VIDOR Fesztiválon is szerepeltem, ahol 2004-ben Colombina-díjat kaptam a legjobb női alakításért. A Vígszínház társulatának az idén különösen sűrű a programja, így bármennyire szeretnénk eljönni a mostani seregszemlére is, az egyeztetések lehetetlensége miatt nem tudunk.

Szentpétervárott rendezett

Közismert, hogy mekkora elánnal dolgozik, de vajon hogyan telt a nyara, jutott-e ideje pihenésre? Mint megtudtuk, Szentpétervárott rendezte Albee Nem félünk a farkastól című fantasztikus darabját, majd egy „picikét” nyaralt. Most már indul a szezon, így akad teendője bőven. Izgalmas évaduk lesz, ünnepi: a 120. Mindig 3-3 bemutatójuk van nagyszínpadon, illetve azon kívül, de most 4-4 lesz. Hamarabb is kezdenek: e hónap végén már játszik is az Össztáncban. Évad végén megsérült, ezért nem tudott próbálni benne, de reméli, nem lesz semmi gond most már. Egy fiatal, tehetséges kolléganőjével, Szilágyi Csengével van lekettőzve, de reméli, 28-án ő szerepelhet. A Pesti Színházban már próbálják a színészek a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabot Szász János rendezésében, utána pedig ő viszi színre Nádas Péter Találkozás című darabját, amit először a Pesti Színházban Valló Péter rendezett. A Vígben az Óz, a csodák csodáját láthatják a nézők, ami különleges előadás lesz Kentaur gyönyörű díszletei között.

Stohl András a férje

– Keveset játszom és rendezek, hogy kellőképpen tudjak vezetői feladataimra koncentrálni. Színészként tavaly két bemutatóm volt, előtte két évig, ahogyan az idén is, egy sem. Egy-két régi szerepem még megvan, így a Mikvében is játszom, ami az egyik legnagyobb sikere a Pesti Színháznak: most már túl vagyunk a 125. előadáson. Tavaly Szentpétervárott állva tapsolt a közönség. Most Nyíregyházán Molnár Ferenc A testőr című darabját adjuk elő, amit több mint 100 éve mutatott be először a Vígszínház. Ebben Stohl András játssza a férjemet, Kern András pedig a barátunkat, a kritikust. Én a pályafutásom alatt ilyen mérnöki pontossággal megírt darabbal még nem találkoztam. Csodálatos a nyelvezete, a cselekményszála, a figurái... Molnár Ferencet az egyik legfantasztikusabb drámaírónak tartom, még úgy is, hogy most rendeztem Albee, egy egészen különleges szerző remekművét. Nagyon szeretjük A testőrt, s azt hiszem, jól tudjuk játszani.

Az Erdei Tornapályán futással indította a napot

A színházigazgatás, mint elmondta, egy érett színészi pálya következő állomása, amire fiatal színészként még nem vágyott. Ehhez a színházhoz köti életének 32 éve. Mindent szeret, ami a színházzal kapcsolatban van. Mindazt a tapasztalatot, amit az eltelt évek alatt gyűjtött, tudja kamatoztatni ebben a pozícióban. Roppant tiszteli azokat az embereket, akik a munkájukat teljes odaadással, szeretettel csinálják. Ilyen szerinte az Ózon Panzióban Laci, a mesterszakács is. Hajnalban ébred, hogy reggelit készítsen a vendégeknek, s holott ők nem igénylik, de fehér kesztyűket szereznek be, hogy elegánsan szolgálják fel az ételeket. Az örömmel, lelkiismeretesen végzett munka szerinte az embert sok mindentől megvédi, életben tartja. Szükséges ugyanakkor a jó kondíció, amire mindig odafigyel. Az aznapi reggelt is – az eső ellenére – úgy kezdte, hogy tett jó pár kört futva az Erdei Tornapályán, majd néhány gyakorlatot végzett. Nem csoda hát, hogy nem jelentett gondot a darabban a fejen állás!
– Csengerben nőttem fel, tudom, milyen hosszú volt az út Pestig. Ma már örömmel látom, hamar megtehető ez a távolság. Ezért is várunk minden itt élőt szeretettel a Vígszínházba!

Sz. Kántor Éva