Erdész Sándor-díj – Ratkó Lujza kapta a múzeumfalu alapítójáról elnevezett kitüntetést
Ratkó Lujza néprajzos muzeológus nyerte a tavaly alapított Erdész Sándor-díjat. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népszokásait, hiedelmeit, népköltészetét, néptánc- és népdalhagyományát, viseleteit kutató tudós méltán érdemelte ki a múzeumfalu alapító igazgatójáról elnevezett kitüntetést.
A múzeumfalu első igazgatója, Erdész Sándor emléktáblájának megkoszorúzásával indult a díjátadó ünnepség a Sóstói Múzeumfaluban, majd Szent Miklós napján ajándékozással, még inkább elismeréssel folytatódott. Erre utalt köszöntőjében a Jósa András Múzeum igazgatója is.
„A publikációs tevékenysége óriási. Nálunk hosszú éveken keresztül szerkesztette a Jósa András Múzeum évkönyvét, és számtalan más néprajzzal, népművészeti kiadvánnyal kapcsolatos köteteket. Sok-sok konferenciának a szervezője, hosszan tudnám sorolni az ő tevékenységét, tehát igazán jó helyre került ez a díj” – fogalmazott az ünnepségen dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója.
Kiállítások kurátora és rendezője, könyvek szerkesztője, táncos és koreográfus, egyetemi tanár, zsűrielnök, tudós kutató és gyűjtő, Ratkó Lujza, a Jósa András Múzeum néprajzosa a 2. Erdész Sándor-díj jutalmazottja. A nagykállói Kállai kettős hagyományain nevelkedett néprajzos, folklór érdeklődésű ember egész munkássága a népművészet bűvkörében zajlik.
„A néphagyománynak a szellemi oldalával foglalkoztam, népmesékkel, szokásokkal, hiedelmekkel. Ez egy olyan rokonság volt Erdész Sándor és köztem, ez vezetett oda, hogy Nyírbátorból 1985-ben áthívott engem a múzeumfaluba, hogy őmellette, mint folklorista dolgozzak. Nagyon sokat segített nekem a szakmai munkámban. Az első könyvem megjelenése fölött is ő bábáskodott, majd a későbbiekben is emberséggel és figyelemmel kísérte a pályámat, amíg aztán nyugdíjba ment, majd elveszítettük őt. Úgy gondolom, hogy az ő munkássága, a népmesekutatásai különlegesek voltak magyar, de akár európai viszonylatban is. Gondoljunk csak Ámi Lajos meséire, ami európai hírű mesegyűjtemény lett” – nyilatkozta a kitüntetett, dr. Ratkó Lujza néprajzos muzeológus.
Szokások és hiedelmek, táncok és népköltészet, viseletek, temetők néprajza mind-mind, és ennél több is figyelme látókörébe került. Megjelent már a megye népművészetét feldolgozó 800 oldalas monográfiájának második kiadása is. Részt vett a múzeumfaluba áttelepített és rekonstruált épületek kiállításainak berendezésében. A Jósa András Múzeum állandó néprajzi tárlatát is ő tervezte és rendezte. Táncot tanított pl. az Állami Népi Együttesben, meghallgatják véleményét a Népművészet Ifjú Mestere szakmai bizottságában is. 20 éve tanít a felsőoktatásban. Budapesten, Szegeden, Nyíregyházán és Pozsonyban. Elnyerte a Néprajzi Múzeum Bátky Zsigmond-díját, Nagykálló díszpolgára.
„Mi minden évben egy olyan választottat szoktunk megszavazni, aki az évben a Sóstói Múzeumfalu szakmai tevékenységét előrevitte, motiválta a közösséget. Mi ezt éreztük azzal, hogy dr. Ratkó Lujzát választottuk meg az idei év Erdész Sándor-díjasaként, hiszen 2021 januárjában került vissza a múzeumfaluba, és nagy elánnal, nagyon motiválva a közösséget, vitte szakmai tevékenységét. Létrehozott új állandó kiállítást, mentorálta a munkatársakat, szakmai tevékenységüket folyamatosan végig követte. Óriási hálával tartozunk azért, hogy a néprajzi adattárba betekintést nyerhettünk” – méltatta a díjazott tevékenységét Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója.
A táncházmozgalom, a népzenészek, kézművesek megjelenése miatt lehet optimista az ember. A revival mozgalmak révén, az élőszavas népmesélés, a működő népmese pontok miatt van erős bázisa hazánkban a népművészetnek – véli a kitüntetett.
