Elrabolt évek nyomában az NYTV-n – Díjnyertes dokumentumfilm született az elhurcoltak emlékére
Az elhurcoltak emlékére született az Elrabolt évek nyomában című dokumentumfilm, aztán elkészült a könyv is. A film producere Czank Szilvia, aki saját családja, nagyapja diktafonra mondott története után vállalkozott a dokumentumfilm forgatására. A 45 perces mozi két filmszemle díját is elnyerte. A bemutatónak a Móricz Zsigmond könyvtár adott helyet tavaly ősszel, most a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján a Nyíregyházi Televízió is vetíti. (Megjelent a Nyíregyházi Napló február 25-ei számában.)
2015-ben, a Gulág emlékév alkalmából jelent meg egy pályázat, mely film, könyv és szobor készítését, emlékutak szervezését támogatta. Az Elrabolt évek nyomában című film producere Piló Ákos rendezővel, Siket Tibor ötlete nyomán talált rá arra a három megyebeli férfira, akik elmesélték történetüket. – A film három főszereplője, Gyarmati Géza nyíregyházi születésű, Gulyás Károly, illetve Balogh Sándor pedig gergelyiugornyai lakosok voltak, őket onnan vitték el. Egyikük sem él már. 2017-ben elhunyt Gyarmati Géza és Balogh Sándor, Gulyás Károly pedig 2019 nyarán – mesélt a film szereplőiről Czank Szilvia, a producer.
A Hímesből vitték robotra
Mindhármuk elhurcolása más volt. Géza bácsit a Hímesben fogták el a katonák, aztán gyalog mentek Debrecenbe, majd a málenkij robotra. A két másik, gergelyiugornyai lakos a kisbíró felhívására jelentkezett a munkára, amelyről nem tudtak semmit.
Ércfeldolgozóban, építkezésen dolgoztak, illetve favágás volt egyikük feladata. A kemény fizikai munka és a rossz életkörülmények megbetegítették őket, de ennél súlyosabbak voltak lelki terheik. Rossz állapotban érkeztek haza. Szinte egész életük kevés volt ahhoz, hogy feldolgozzák a történteket.
Sokáig hallgattak a szenvedésekről
– A mi elsődleges célközönségünk a középiskolás, illetve a fiatal korosztály. A célunk az, hogy megmutassuk a történelem ezen korszakát a fiatal generációnak, hiszen erről a történetről az elszenvedői nagyon sokáig nem beszélhettek, még a családjuk körében sem. Tulajdonképpen a ’90-es években kezdtek egyáltalán nyilvánosan beszélni az érintettek – folytatta a producer. A 2017-ben elkészült dokumentumfilm elnyerte a Göcseji Filmszemle fődíját, illetve különdíjas lett a Lakiteleki Filmszemlén.
