Egy covidos család naplója- üzenet a karanténból!

Olvasói levél

Sok mindent tudunk már a koronavírusról és a terjedéséről, de aztán mikor bekopogtat az ajtón, úgy fejbe vág, hogy már nincs idő feltenni a kérdést: kitől, hogyan és miért pont én, miért pont mi?! Egyik óráról a másikra képes egy háromfős család részévé válni, csakhogy itt ő a legerősebb. Átveszi a testeden az uralmat, és nem tudsz mást tenni ellene, csak harcolni. Valahogy így élünk három napja mi is vele, befogadtuk, pedig nem akartuk és most már ő diktálja a szabályokat.

Azóta minden napunk ugyanúgy kezdődik, és ugyanúgy végződik: lázmérés-gyógyszer-fekvés; ezek a periódusok megismételve háromszor. De ha már karantén, versenyt is hirdettünk ám, minden nap elnyeri valaki a leggyengébb címet. Tegnap a családfő győzött 39 fokos lázával, ma úgy tűnik, hogy édesanyám és köztem dőlhet el a „harc”, mert ő már hőemelkedéssel indította a reggelt, nekem pedig a vírus megtámadta az izületeimet.

Olvastam, hogy vannak, akik könnyebben átvészelik. Nekünk ez most nem adatik meg, de ami bizonyos, hogy sok mindent megváltoztat bennünk. Talán még soha nem aggódtunk ennyire a másikért és soha nem tudtunk ennyire ujjongani attól, ha "csak" hőemelkedést mutat a lázmérő.

Sokszor feltesszük most már a kérdést, hogy mi lett volna, ha … de aztán elhessegetjük a választ.

Ha valaki eddig kételkedett volna: a COVID létezik! Nekünk a negyedik családtagunk lett, de a végén úgyis mi fogunk győzni!