– Nyíregyházán születtél, modellként bejártad a fél a világot és Budapesten tanulsz. Hol érzed magad igazán otthon?

– A tanulmányaim miatt mostanában a legtöbb időmet Budapesten töltöm. Nagyon megszerettem a várost. Egyébként nagyon sok helyen jártam a világban. Én mindenhol nagyon jól éreztem magam (legfőképpen Ázsiában), hiszen elég jól tudok alkalmazkodni. De igazán otthon Nyíregyházán érzem magam, hiszen ott él a családom, oda kötnek az emlékeim. Mindig nagyon jó érzés hazamenni, mivel otthon tudok igazán feltöltődni.

– Mikor döntötted el, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni a modellkedéssel?

– Én már nagyon korán, kb. 7-8 éves koromban is sokszor mondtam a szüleimnek, hogy én modell szeretnék lenni. Akkor a szüleim azt mondták, hogy majd 16 éves koromban megpróbálhatok komolyabban foglalkozni a modellkedéssel. 16 éves koromban valóban elindult a modellkarrierem. Bejutottam egy nemzetközi modellverseny 15 döntős lánya közé. A versenyt ugyan nem én nyertem meg, de egy hazai ügynökség leszerződtetett. Viszont a külföldi karrierem elindulását az anyaügynökségemnek, az OMG modellügynökségnek köszönhetem. Kb. két hónappal azután, hogy kapcsolatba kerültem az OMG-vel, már utazhattam is Rómába a divathétre, ahol több bemutatót is csináltam. Érettségi után pedig kihagytam egy évet az egyetem megkezdése előtt és csak a modellkedésre koncentráltam. Több hónapot dolgoztam Bangkokban, Tokióban, Párizsban, Indonéziában, Jakartában és Kínában.

– Hogyan élted meg a nemzetközi sikert, milyen hatással volt Rád?

– Nagyon örültem a lehetőségeknek. Egy álmom vált valóra. Tulajdonképpen én a modellkedést nagyon szeretem csinálni. Bár sokan nem gondolják, de ez egy nagyon kemény munka. Nagyon sok kitartással és alkalmazkodással jár. Nagyon örülök, hogy bejárhattam a világot, olyan helyekre jutottam el, amiket sosem gondoltam volna. Nagyon sok barátot szereztem a világkülönböző pontjáról, akikkel most is szinte napi kapcsolatban vagyok. Mivel a külföldi munkákra mindig egyedül kell utaznom, ezért azóta sokkal talpraesettebb vagyok, szinte bármit el tudok intézni angolul is.

Kifutókról a címlapra

– Melyik munkádra/munkáidra vagy a legbüszkébb?

– Először is nagyon örülök annak, hogy Magyarországon Náray Tamással már többször dolgoztam együtt. Nagyon megtisztelő volt vele dolgozni. Nagyon büszke vagyok a tokiói Chanel és Dior bemutatóimra, a párizsi Comme des garcons showroomomra, a két címlapomra (malajziai Marie Claire és az indonéz Aquila magazin) és a magyar Elle magazinban való divatanyagomra, hiszen ekkor jelentek meg a képeim először magazinban.

– Kik a kedvenc stílusikonjaid?

– Marilyn Monroe, Audrey Hepburn, Blake Lively.

– Mit szeretsz a modellkedésben?

– A modellkedésben legfőképpen a rengeteg utazást szeretem. Imádok utazni, számomra ismeretlen tájakat felfedezni, új emberekkel, kultúrákkal megismerkedni. Azáltal, hogy több hónapig élek egy adott országban a munkám miatt, teljesen más nézőpontból van lehetőségem megismerni az adott ország kultúráját, embereit. Nagyon szeretem a fotózásokat és a divatbemutatókat is, hiszen mindegyik egy külön élmény. Minden munka változatos.

– Azért nem minden a csillogásról, egyedi ruhákról és gyönyörű sminkekről szól. Mesélj egy kicsit a modellkedés árnyoldaláról! Számodra mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Korábban én sem gondoltam, hogy ez ilyen kemény munka, ami rengeteg kitartást és türelmet igényel. Nagyon fárasztó tud lenni, amikor elhúzódnak a fotózások, pl. egy katalógus fotózás több, mint 12 óráig tart, vagy amikor nyáron, a 40 fokos melegben téli bundákban kell több órán keresztül pózolni . Rengeteg castingon kell részt venni nap, mint nap, ahhoz, hogy egy munkát megkapj. Pl. a Chanel show válogatásán 8 órán keresztül kellett várakoznom, arra, hogy sorra kerüljek. Számomra kezdetben nagy kihívás volt az, hogy pl. Párizsban, rögtön amint megérkeztem a reptérről az ügynökségre, kaptam egy térképet és 10 címet, hogy menjek el a megadott castingokra teljesen egyedül. De nagyon fontos az is, hogy ne késsek!

Különleges szépség

– Említetted, hogy a nagyon jól érezted magad Ázsiában, biztos rengeteg élménnyel gazdagodtál. Kiemelnél párat ezek közül?

– Elég nehéz néhányat kiemelni, hiszen annyi volt! Nagyon nagy élmény volt a tokiói Chanel show. A bemutató témája a vadnyugat volt. Kb. 6 különböző díszlettel berendezett termen keresztül mentünk végig a kifutón. Különleges élmény volt ez számomra, hiszen igazi topmodellekkel együtt léphettem kifutóra (Sasha Luss, Lindsey Wixson). Érdekes volt, amikor a Marie Claire magazin fotózáson részt vettem és nem mondták meg, hogy ez címlap lesz, csak a fotózás legvégén. Ez nagy meglepetés volt. Furcsa, de jó élmény volt az is, hogy Ázsiában szinte minden nap volt olyan ember aki az utcán megállított minket, modelleket, hogy hagy készítsen egy képet velünk, mert még nem igazán találkozott ilyen magas , fehérbőrű lánnyal, mint mi.

– Ha már élmények… Miért szereted Nyíregyházát?

– Tulajdonképpen majdnem minden gyermekkori és középiskolás élményem Nyíregyházához kötődik, mivel itt nőttem fel. Mind az Apáczai, mind a Krúdy Gyula Gimnáziumba nagyon szerettem járni. Nagyon jók voltak a tanáraim, osztálytársaim. A mai napig rengeteg nyíregyházi barátommal tartom napi szinten a kapcsolatot. Én azt tapasztaltam, hogy a nyíregyháziak Budapesten is „összetartanak”. Nagyon szép és élhető városnak tartom Nyíregyházát, ami gyorsan fejlődik. Örülök, hogy ebben a városban nőhettem fel.

Modell vagy egyetemista?

– Pszichológiát tanulsz Budapesten. Miért foglalkozol ezzel?

– Édesanyám is pszichológus, ezért ebben a szellemben nőttem fel. Nagyon sok mindent hallottam, tanultam tőle. Mivel hozzám is közel állnak az emberek, szeretek az emberek problémáival foglalkozni, segíteni nekik a problémák megoldásában, ezért úgy gondoltam, hogy a pszichológia az, ami közel áll a személyiségemhez, attitűdömhöz és a gondolkodásomhoz. A modellkedés nagyon jól segíti a pszichológiai tanulmányaimat is, hiszen annyiféle embertípussal és kultúrával ismerkedek meg, ami lehetővé teszi, hogy toleránsabb és empatikusabb legyek és azt gondolom, hogy az utazások során az érzelmi intelligenciám is sokat fejlődött. Mivel a modellszállásokon 6–8-an is lakunk együtt, nagyon jól kell tudni alkalmazkodni és konfliktust kezelni. Ezeket mind megtanulom a modellkedés kapcsán, amit úgy gondolom, hogy a pszichológusi munkában is fogok tudni használni a későbbiekben.

– Az egyetem és a modellkedés nehezen összeegyeztethető területek. Mik a terveid a jövőre nézve?

– Az egyetemi tanulmányaimat mindenképpen be szeretném fejezni és amennyire lehetséges a modellkedést is szeretném folytatni amíg lehet. Nyáron mindenképpen megint ki fogok utazni hosszabb időre külföldre dolgozni, mint ahogy ezen a nyáron is tettem Kínában. Illetve, ha kapnék olyan lehetőséget, olyan nagyobb munkát (pl. egy híres márka kampányarca lehetnék), ami miatt esetleg megérné az, hogy egy fél évet halasszak az egyetemen, talán az is beleférne, mivel a modellkedésben az a rossz, hogy nem lehet akármeddig csinálni, fiatalon kell.

– Hogyan látod magad 10 év múlva?

– 10 év múlva egy nagyon jó pszichológus szeretnék lenni. Munkapszichológiával szeretnék foglalkozni. Ami pedig a modellkarrieremet illeti, egy másik nagy álmom válna valóra, ha egy világhírű divatmárka arca lehetnék. Szeretném, hogy ha már 10 év múlva lenne családom, akár már több gyermekem is, hiszen családcentrikus vagyok és nagyon fontos számomra az, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljek.

Farkas Fanni