A szentgyörgyvölgyi nemesi előnevet viselő lelkész a Sopron vármegyei Vásárosfaluban született 1869. október 30-án. Gimnáziumi tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte. Ugyanitt kezdte meg teológiai tanulmányait is, amelyet majd Németországban fejezett be. Miskolci segédlelkészkedés után Fancsalba, majd 1907-ben Sátoraljaújhelyre került lelkésznek, ahol 30 éven át szolgált. 1921-ben a tiszavidéki egyházmegye esperesévé választotta. Vallásbölcseletből doktorált, majd 1933-ban kormányfőtanácsosi címet kapott. Még fiatal lelkészként lefordította latinból II. Rákóczi Ferenc fejedelem önéletrajzi írását, amely 1903-ban, Miskolcon meg is jelent. A Rákóczi-szabadságharc történetével a későbbiek során is foglalkozott, de vallásügyi és neveléstörténeti témakörben is komoly irodalmi művei láttak napvilágot.

Geduly Henrik püspök 1937 februárjában bekövetkezõ halála után őt választották a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökévé és a nyíregyházi evangélikus egyházközség lelkészévé. Városunkban mindössze egy esztendő adatott számára, hiszen 1938. október 24-én elhunyt. Az evangélikus templomban tartott gyászistentisztelet után a város lakói gyalog kísérték utolsó útjára az Északi temetőbe, ahol a Nyíregyháza város által adományozott díszsírhelyen szolgatársa, Geduly Henrik mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékét 1942-ben Lux Elek szobrászművész tervei alapján Dabóczy Mihály készítette el, aki a püspök mellszobrát carrarai márványból faragta ki. A Luther-ház falán elhelyezett emléktáblát, amelyet a püspök unokája, Kökéndy Mária kezdeményezésére állítottak, 2015. január 25-én leplezték le.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész