De nemcsak megszállott, elkötelezett ember is volt. Kimozdulva ifjú kora determinált kereteibõl – másként kezdett gondolkodni. Utazásai új dimenziókat nyitottak. Hogy mi irányítja az embert – errõl azt gondolta, négy összetevõ határozza meg, mi lesz belõlünk. A legfontosabb a talentum, amit hozunk magunkkal, aztán a genetika, a környezet és az úgynevezett tevemetodika (energiaraktározás). Ezt ugyan már magunk cselekedjük.
Úgy tudta, hogy harminchárom évesen alakul meg az életünk. Õ ugyan egy évvel korábban vette a kezébe a fényképezõgépet, eredetileg közgazdász végzettséggel. Úgy tartotta, nagyon fontos a tapasztalat, a megfigyelések. Lement egészen a gyökerekig: halászott, fát vágott és faragott.
Majd géppel a kezében elindult: több Himalája-expedíció, kelet-ázsiai országok.
Buddhista lett, megszállottan fotózta a sztúpákat, szerzeteseket. Figyelte az embereket, szó nélkül is értette õket, s bár hat nyelvet beszélt, nem mindig volt szüksége rá. Amerre járt, mindig azon a nyelven gondolkodott.
Litvániában született, Nyíregyházán alapított családot. Állandó lakása egyszerûen ott volt, ahol éppen elõfordult. Ha hazajött Nyíregyházára, az akklimatizálódásával bajlódott, erõt gyûjtött, kicsit megpihent.
Hátizsákjából négy amulettet vett elõ, a nyakában lévõ három mellé akasztotta. Õk segítették a védõangyalával együtt.
Büszke volt megjelent könyveire, melyek közül az elsõ már a négy hónapi kezdet után megjelent.
Arra még inkább, hogy jó a kapcsolata az Istennel, s persze az volt két gyermekére.
Isten tud válaszolni arra is, miért ilyenek a fotói – másokéval össze nem téveszthetõek.
A fotó keres, választ, közlésének erejéhez irányokat változtatva mozog, összefüggéseket kutat és hangsúlyoz, kiemel.
Saját keresõ szándékát Istenben látja, mely a kolostorok, szerzetesek, elesettek felé fordította. A pillanat napi ismétlõdése azt üzeni: így szép a világ.
Egy gazdag életen végigtekintve, fájó szívvel búcsúzunk Tõle.

H. Németh Katalin