– Nyíregyházára hozta el alkotásait. Milyen a kapcsolata a várossal?

– Pár évvel ezelőtt voltam először Nyíregyházán, amikor Szepessy Béla barátom meghívott a fametsző művésztelepre. Ott merült fel az ötlet, hogy összeválogatok egy kiállításnyi anyagot, és elhozom Nyíregyházára. Az alkotásaim egy részét a főiskolán állítottuk ki, most pedig a kibővített anyagból a Pál Gyula Teremben rendeztünk tárlatot.

– „Boldog idők” – ezt a címet kapta a kiállítás. Ha valaki végignéz a falakon, láthatja, hogy miért: a tárlaton helyet kapott egy „Boldog idők” címet viselő sorozat.

– Igen, elhoztam ezt a sorozatot Nyíregyházára. Érdekes a témájuk: engem nagyon foglalkoztatott a kivándorlás, elvándorlás problémája, és ezek az alkotások az 1900-as évek Székelyföldről való kivándorlásáról szólnak. Kaptam egy képet azokról az emberekről, akik Székelyföldről kivándorolva sikeresek lettek, ezekből a képekből dolgoztam fel néhányat, különböző kompozíciós formában összeraktam őket, és a sorozatnak a „Boldog idők” címet adtam. Egyszer majd szeretnék ebből egy teljes kiállítást rendezni.

– Mit mutatnak ezek a képek? Akik kivándoroltak, hogyan élték ezt meg?

– Éppen ez a kérdés foglalkoztat. A portrékat új kontextusba teszem, átteszem a mi jelen időnkbe. Úgy képzeltem, hogy a saját maguk sanyarúságával, nehézségeivel, a kínlódásokkal áthelyezem egy teljesen új világba, ebből próbáltam az én gondolatmenetemmel egyfajta érzelemmel teli képi világot tárni a szemlélő elé.

– A „Boldog idők” sorozaton kívül milyen képeket hozott még el a tárlatra?

– Elhoztam egy másik sorozatom darabjait is. Ez 12 grafikából áll, és az egyik író barátommal közösen készítettük. Ő adott nekem 12 verset, és ezeknek a költeményeknek a margójára képi analógiákat készítettem.

– Ha a látogatók megnézik ezeket a képeket, látható, hogy kötődnek az irodalomhoz, ezek szerint versekhez. Milyen költemények ezek?

– Ezek kortárs versek, Lövétei László versei. A csíkszeredai Székelyföld Kiadóval szoros kapcsolatban állok, sokat illusztrálok nekik, ex-libriseket készítek, és ezáltal közel kerültem az irodalmárokhoz, akikkel most már nagyon sok közös munkánk van. Nagyon szeretek olvasni, szeretem a verseket, és most már képileg is kötődik hozzám az irodalom.

[REKLAM]

– Hogyan köt egy művész egy vershez képet?

– Azt mondanám, hogy egy vershez képi analógia készül. Egyfajta érzelem, ami bennem megfogalmazódik, és azt képpé tudom változtatni.

– Amikor beléptem a Pál Gyula Terembe, végignéztem a képeket és próbáltam értelmezni a grafikákat, azonnal az jutott eszembe, hogy a grafika, mint képzőművészeti ág számomra olyan, mint az irodalomban a költészet. A képeken olyan apró részletek fedezhetőek fel, amelyeknek többletjelentésük van.

– Valószínűleg így is van. Bár ki-ki hogy látja. Van úgy, hogy én is ugyanezt érzem, más grafikus barátaim pedig teljesen más véleményen vannak. De én megmaradok a magam véleményénél, én ezt vállalom.

– Ezen a kiállításon főként linómetszetek láthatók, amelyek mellett van egy-két fametszet is. Miért ezt a kifejezésmódot választotta?

– Azért hoztam nagyrészt linómetszeteket, hogy a kiállítás egységes legyen. Fametszetek úgy kerültek a képek közé, hogy ezek voltak az első ilyen alkotásaim, és mivel ez nem egy tematikus tárlat, beillettek ebbe a fekete-fehér világba.

– Ha már említette a fekete-fehér világot: hogyan lehet ennyi képet fekete-fehérben megálmodni és csupán ezzel a két színnel elkészíteni?

– A kérdés azért érdekes, mert ez számomra soha nem volt kérdés. Amikor Marosvásárhelyen a művészeti középiskolába kerültem, két hét múlva megkértem a festészettanáromat, hogy legyen szíves, buktasson meg. Én már ötödikes koromban nem éreztem a színeket, én már akkor tudtam, hogy a világot fekete-fehérben tudom megrajzolni és megmutatni. Nem tudom, mi ennek az oka, ezen már nagyon sokat gondolkodtam, de ez a gondolkodásmód gyermekkorom óta érlelődött bennem. A fekete-fehér nagyon tetszik, elegánsnak tartom, ebben tudom a leghatározottabban és leghatékonyabban kifejezni magam.

– Jelenleg min dolgozik?

– Most ugyanennek a sorozatnak a folytatásán dolgozom, még négy könyv vár rám. Emellett egy nagy kiállításra készülök, óriási méretű szénrajzok készülnek, ez köti le az időm nagy részét.

A kiállítás május 9-ig tekinthető meg.

F. A.