Bangó Margit újra a Rózsakert Szabadtéri Színpadon!

Vásárosnaményi születésű, Gyálon lakik, de Velencére jár pihenni és rózsát ápolni a népszerű és világhírű művész, Bangó Margit cigány- és magyarnóta-énekes, aki július 9-én ad koncertet a nyíregyházi Rózsakert Szabadtéri Színpadon.

A művésznő több mint ötvenöt éves pályafutásának, eddigi életművének legismertebb, sok száz éves magyar és roma értékeket őrző dalait hallhatja majd a közönség. Igen jó hangulatú beszélgetésünk során szó esett a szülőföldhöz való kötődésről, koncertkülönlegességekről és a közönség szeretetéről is. Nem kétséges, hogy egy igazán különleges nyár esti élmény részese lesz, aki megnézi az előadást, melyen a Hungarian Django Swing stílust megteremtő Swing à la Django zenekar kíséri Bangó Margitot.

– Sűrű elfoglaltságai, fellépései közepette mennyire jut ideje arra, hogy szűkebb pátriájába vissza-visszatérjen?

– Sajnos nagyon ritkán. Már csak azért is, mert senki sem lakik ott a családomból. Mindenszentekkor haza szoktam menni, illetve ha a közelben lépünk fel, akkor nem tudom megállni, hogy be ne menjek Vásárosnaményba, vagy a temetőbe. Valahogy úgy vagyok én ezzel, mint Antaeus: ha hazamegyek és a jó földből szippantok egy nagyot, az erőt ad a holnapra és a holnaputánra. Ha csak meghallom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a nevét, vagy ottani emberekkel találkozom, örül a lelkem, mert a gyökereim oda nyúlnak vissza.

Nyíregyházán legutóbb a Budapest Bárral jártam, most a Swing à la Django zenekarral érkezem, akikkel lassan öt éve dolgozom, nagy szeretettel. Kedvelem azt a zenei stílust, amit képviselnek, melynek gyökerei Django Reinhardt világhírű roma származású dzsesszgitárosig és műfajáig nyúlnak vissza, aki az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója volt. Számomra is vérfrissítést jelent a közös munka: fiatalok, nagyon dinamikusak, energikusak, és egyénenként is hallatlan jó muzsikusok. Társaságukban tovább bontogathatom a szárnyaimat, melyek, ha öregek is, de tudok velük csapkodni. A budapesti sportarénában tartott nagykoncertemen is ők voltak az egyik zenekarom Robi Lakatos, Sárközi Lali és mások mellett. Nagyon szeretek velük dolgozni, mert igazán színes egyéniségek. A közelmúltban négy klipet csináltunk közösen, óriási a nézettségük, az egyiket a Szeretnék 120 évig élni című dalhoz forgattuk.

– A közönség szeretete lehet egy énekes számára az örök élet titka?

– Igen. Hatalmas energiát és erőt ad, ha idõnként el vagyok gyengülve testileg vagy lelkileg, hogy amikor kimegyek a színpadra, nagy szeretettel és ovációval fogadnak. Ezért érdemes csinálni! Nem tudok elég hálát adni az Istennek, hogy én, az egyszerű kis vásárosnaményi cigánylány, aki annak idején eljöttem a nagy Budapestre, előadásaimmal bejárhattam a világot, és ami a legfontosabb, hogy ennyire szeretnek az emberek. Ennél nagyobb ajándék nem kell!

– Koncertjein, mint például hamarosan Nyíregyházán, mire számíthat a közönség? Létezik „klasszikus” Bangó Margit koncert, esetleg a helyszín vagy a kísérőzenekar függvénye a repertoár?

– Természetesen a zenekartól is függ, de a közönség összetételétõl is. Bár tulajdonképpen tőlem mindenevõk, bármilyen műfajú dalokra vevők az emberek, amit az irányomban tanúsított tiszteletnek és szeretetnek tulajdonítok, mert értékelik, amit csinálok, amit elértem és – ez a legfontosabb – értékelik az egyszerűségem, mert nem felejtem el, honnan jöttem, hol születtem, s hogy a Jóisten mégis hová juttatott el: tényleg a világ minden sarkába. S ehhez talán az is hozzákapcsolódik, ami szintén fontos, hogy én soha nem játszottam meg magam, soha nem művészkedtem, soha nem voltak sztárallűrjeim, hanem mindig az az egyszerű kis vásárosnaményi cigánylány maradtam, akinek születtem.

Ha énekelek, akkor a szívemnek ki kell jönni a torkomon, s ezt a kisugárzást éreznie kell a közönségnek. Ezért tudnak – s nem véletlenül – sírni, örülni, táncolni koncertjeimen, mert minden a szívembűl jön. Ha nem így lenne, akkor megette a fene.

– Rózsát nem csak kapni szeret, ugye?

– Ez így igaz!

– Rigófütty, rózsák – fel lehet ott töltődni! A telefonon át is hallom a madárcsicsergést.

– A kertemben tanyázok reggeltõl estig, sok a madár, s természetesen kemencém is van, ahogy illik. Amikor kinyitom a terasz ajtaját, s kijövök, a rózsasort látom. Tele a kert virító rózsákkal, valami csoda! Van tearózsám, rózsafa nyílik az ablakom alatt, a teraszt körbe ültettem futórózsákkal.

– Ez a kedvenc virága?

– Igen. A kedvencem a rózsa és az orgona, utóbbi a gyermekkoromat juttatja az eszembe.

– Sűrűn teleírt a naptára?

Rendesen be vagyok táblázva, hétvégeken különösen, de hétköznap is. Hamarosan Szlovákiában is fellépünk, háromnapos nagy koncert keretében a Swing à la Djangóval. Deák Bill Gyulától kezdve Varga Miklósig számos kiváló magyar zenész lép majd színpadra, én zárom a koncertsorozatot. Július kilencedikén pedig szeretettel várom a közönséget a nyíregyházi Rózsakertben!

(Szerzõ: Kováts Dénes)