A Kossuth- és Jászai Mari-díjas mûvész olyan kiváló partnerekkel játszik együtt, mint Tóth Ildikó vagy Törõcsik Franciska. Gáspár Sándor több alkalommal szerepelt már a VIDOR Fesztiválon az elõzõ években, például az emlékezetes Stílusgyakorlatokban vagy a Chioggiai csetepatéban. Kiváló színészi teljesítményéért két alkalommal is díjat vehetett át. Milyen emlékeket õriz Nyíregyházáról? – kérdeztem tõle elõször.

„SOK ÉLMÉNY KÖT IDE”

– Nagyon sok szép pillanat köt a Móricz Zsigmond Színházhoz, hiszen az öcsém, Tibor évekig ennek a társulatnak volt a tagja, s ezért számtalan elõadást megnéztem. Sok filmes élmény is tartozik a városhoz, hiszen két alkalommal is forgattunk a megyében, és Sóstón szállásoltak el bennünket. A tiszaeszlári pert dolgozta fel az Elek Judit által rendezett Tutajosok, aminek készítésekor az ukrán határig bejártuk a vidéket. A környéken felvett másik produkció A rózsa vére, Zsigmond Dezsõ filmje. Akkor nagyon megszerettem az itteni falvakat. A VIDOR Fesztiválon is többször szerepeltem. Néhány éve Tasnádi Csabától vehettem át a legjobb férfi alakításért járó díjat. Érdekes, hogy õ a rendezõje a Balfácánt vacsorára! címû vígjátéknak, amivel hamarosan fellépünk a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon.
Mint megtudtuk, bár a cím tartalmaz egyfajta gasztronómiai utalást, de a balfácán szó abszurditást sejtet, s ez így is van. Egy cinikus, kiábrándult értelmiségi kör abban leli örömét, hogy furcsa embereket hív meg vacsorára, akik a mániáik miatt kinevethetõk. A Gáspár Sándor által alakított Francois Pignon gyufaszálakból épít zseniális maketteket, amirõl képes órákon át beszélni. Anélkül, hogy lelõnénk a történet végét, elmondhatjuk, visszájára fordul a dolog: végül õ nevethetné ki a szellemi fölényét hirdetõ társaságot.
A Dilisek vacsorája címen, filmen ismertté vált történet helyzetkomikumra épít. A színészi játék hallatlan pontosságot igényel, hogy a poénok bejöjjenek. A csodabogárnak tartott férfi az adóhivatalnál könyvelõ. Tudom, hogy a Gáspár-testvérek édesanyja is könyvelõ volt, márpedig ennek a szakmának a mûvelõit nagyon racionálisaknak szokták tartani. Rákérdeztem hát: milyen volt a mamájuk?
– Kiváló humorú – mondta a neves mûvész. – Nagyszerû dolog volt, hogy õ abban az idõben esti tagozatra járva megszerezte a mérlegképes könyvelõi végzettséget. A precizitását a testvéremmel együtt legfeljebb azon érzékeltük, hogy milyen csodásan tudott minket ellátni minden szinten, és milyen beosztással! Nagyon tisztelték a munkahelyén is.

MÁNIÁJA A MUNKÁJA

Mint elmondta, gyakran vagyunk úgy az életben, hogy csak azért, mert valaki nem olyan, mint mi, megbélyegezzük, fölényeskedünk vele, de ha „közelebb” megyünk hozzá, kiderül, milyen nagyszerû értékek rejlenek benne! Nagyobb empátiával kellene viszonyulnunk egymáshoz! Neki van mániája? – adódott a kérdés. Amint lapunknak nyilatkozta, abban a szerencsés helyzetben van, hogy a mániája a munkája is egyben. Szándékosan nevezte munkának, mert nagyon kemény, aprólékos tevékenység, de azon dolgozik, hogy ez „átmenjen” játékba.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

(Fotó: Pillanatkép a Balfácánt vacsorára! című darabból. A képen balról Gáspár Sándor)