A fiatal színész 2013 óta tagja a Móricz Zsigmond Színháznak. A tavalyi évadban három sikeresen megformált főszerep után a társulat elismeréseképpen megkapta a Móricz-díjat. Ebben az évadban első bemutatója a Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című népszerű könyvéből készült előadás volt. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

– Múlt hónapban mutattátok be a Tanár úr kérem című előadást. Milyen a fogadtatása?

– Nagyon jó visszajelzéseket kapunk mind a felnőtt, mind pedig a diák közönségtől!

– Szeretsz fiataloknak játszani?

– A diákok mindig nagy kihívást jelentenek, ha nem sikerül lekötni őket, „végünk”. Muszáj nekik igaz, őszinte érzelmeket adnunk és nagyon figyelni kell rájuk, hisz épp abban a szakaszban vannak, amikor próbálják „összerakni magukat”. Olyan impulzusokat kell tőlünk kapniuk, amikkel tudnak valamit kezdeni a későbbiekben. Szeretek nekik játszani, de pont ezért sokszor nagyon nehéz: állandó koncentrált figyelem szükséges. Ez persze a többi előadásra is igaz. Sajnos sokszor fegyelmezetlenek, de mindig lehet érezni, hogy ez az előadásnak szól, vagy pedig egyszerűen nem mondták el nekik, hogyan kell viselkedni egy színházban.

– Te magad szerettél iskolába járni? Melyikben ismersz inkább magadra, amikor a jó tanuló felel, vagy amikor a rossz?

– Nem igazán szerettem iskolába járni. Már a korán keléssel el volt rontva az egész... Akkor is éjszakai ember voltam. Még most is, ha valamiért 6-kor kell kelnem, akkor az a nap kuka. Másrészt 12 év alatt talán két olyan tanárom volt, aki fel tudta kelteni a figyelmemet, ebből egyenesen következett, hogy nem voltam jó tanuló. Minden mást csináltam: műsort vezettem, rádióztam, sportoltam, színjátszóztam, diákpolgármester voltam stb.

– Rosszcsont voltál?

– Igen, én tipikusan az osztály bohóca voltam, egészen addig, míg egy féltékeny tanárnő le nem törte a szarvaimat. Hát unatkoztam. Azt hiszem, olyan fiatalon ez nem az én hibám az iskolában.

– A következő bemutatód, a 9-tõl 5-ig egy zenés darab lesz. Hogy viszonyulsz a zenés műfajhoz?

– Nagyon szeretem a zenés műfajt és imádok énekelni.

– Ebből a történetből készült egy film is. Megnézted? Szeretsz megnézni darabokat, amikben szerepelsz más előadásban, vagy filmen?

– Nem láttam a filmet és általában nem is szeretem megnézni a már elkészült alkotásokat. Sajnos befolyásol, és akarva-akaratlanul beépítek valamit a játékomba.

– A feleséged, Kosik Anita szintén a színház társulatának a tagja. Hogy élitek meg, hogy közös munkahelyen dolgoztok?

– Szerintem ugyanúgy, mint minden pár, aki egy helyen dolgozik. Hol jól, hol rosszul. Azt hiszem, ez természetes.

– Nyilatkoztad, hogy az előző évadod nagyon zsúfolt és nehéz volt. Ez a mostani könnyebbnek ígérkezik? Milyen szerepek várnak rád még?

– Igen, ez az évad könnyebbnek ígérkezik. A 9-tõl 5-ig után az Úri muriban lesz még egy kisebb szerepem, de egyelőre nem bánom. Az előző évadot egy nyár alatt nem sikerült kipihennem, most azért jóval kevesebb a feladatom.

(Szerző: Szirmai Melinda)