Sajnos a szobrok alkotója ismeretlen, pedig de jó volna tudni annak az ügyes kezű mesterembernek a nevét, aki öntött cinkből megalkotta ezt a két csodálatos remeket. A valószínűleg 1872-ben készült szobrok a római Justitia istennőt ábrázolják megkettőzött alakban. Az egy oroszlánfejjel díszített széken ülő baloldali szobor jobb kezében igazságosztó pallost tart, míg bal kezének mutatóujjával mintha figyelmeztetne: e helyen csak bölcs és igazságos ítéletek szülessenek! A jobboldali alak egy mérleget tart a bal kezében és koszorút nyújt a jobbjával. A fején városvédő korona, mellette pedig egy római vesszőnyaláb bárddal (fasces) látható. E szobrok annak az emlékét őrzik, hogy a városháza épülete egy időben törvényszéki funkciót is betöltött.

Az 1867-es kiegyezést követően a bírósági rendszert is át kellett alakítani, amelynek részeként létrehozták a királyi törvényszékeket. Nyíregyháza már 1869-ben, Bodnár István ügyvéd javaslatára jelezte, hogy a város szívesen helyt adna egy ilyen bíróságnak, amely elsőfokú, általános hatáskörrel bíró szervként büntető és polgári ügyekben járna el. A város Nagykállóval szemben „akár népességénél, akár kereskedelmi összeköttetéseinél, akár központi szerencsés fekvésénél fogva” alkalmas lenne erre. 1871-ben már kész tényként közlik, hogy megkapja a város a törvényszéket, „pedig aligha voltak városunknak oly kecses és bájos szószólói, mint Kállónak”. E döntésnek lesz a következménye, hogy az 1842-ben átadott városházát 1871–72-ben emeletesre bővítik és „igazságügyi palotaként” funkcionál egészen 1891-ig. A város vezetői albérletbe szorultak saját házukban, de tették ezt annak reményében, hogy ezzel is közelebb jutnak remélt céljukhoz, a megyei székhely áthelyezéséhez.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész)