A gyár jellegzetes termékei voltak azok az ovális és négyzet alakú, öntöttvasból készült házszámtáblák, amelyek közül ma még viszonylag sok felfedezhető a régi házak falain. (Egy helyi rendelet szerint a négyzet alakú táblákkal a városközpontba vezető utak házait, míg az ovális alakúval a mellékutcák épületeit jelölték.)

A Nyírvidékben megjelent hirdetések szerint a cég „gyárt mindenféle kereskedelmi árukat, jutányosan önt gépalkatrészeket”, valamint „cséplőgépekhez tûzifecskendőt, házi vízellátó berendezésekhez szivattyúkat, csatornázási szerelvényeket raktárról elõnyös fizetési feltételek
mellett” szállít.

Szintén ebben a gyárban kezdték meg a fúrott, pumpával műkődő kutak gyártását is. Egy ilyen kút még ma is hirdeti a régi idők emlékét a Sóstói úton, a Nyíregyházi Főiskola közelében. A pumpás kút egyúttal az orvos és múzeumalapító dr. Jósa Andrásra is emlékeztet, hiszen azt ő fúratta a saját háztartása és a környék lakóinak használatára, így is él a köztudatban: Jósa-kút.

A házszámtáblák és a Jósa-kút mellett még a Vasgyár utca őrzi az egykori vasöntöde és gépgyár emlékét, amely egykor ebben az utcában állt. A város négy régi (égtájak szerint elnevezett) temetője közül a vasöntőde közelében feküdt a nyugati, késõbb vasúti temető, amely benyúlt egészen kb. a Derkovits utcáig.

A vasút építésével a temetőt kettévágták, majd újabb és újabb területekkel csonkították meg. 1898-ban ezért elhatározták a bezárását, majd 1935-ben belügyminisztériumi engedéllyel fel is számolták. Területének egy részén 1938-ban felépült a ferencesek rendháza, amelyet sorozatunk egy kéőbbi részében fogunk részletesebben bemutatni.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.12.06-i számában.