– Szeptember közepén döntött arról, hogy Ibsen Hedda Gabler című darabja helyett, amelynek bemutatóját későbbre kellett halasztani, Agatha Christie krimijét, Az egérfogót mutatják be. A próbafolyamat közben pedig még egy hirtelen beugrásra is szükség volt. Mennyire volt nehéz így színre vinni a darabot?

– A tempó nagyon feszített volt. Az idő eleve kevés volt, hiszen a szokásosnál rövidebb próbaidőszak állt rendelkezésünkre, közben Gulácsi Tamás egészségügyi problémái miatt hirtelen találni kellett Trotter őrmester szerepére egy színészt, Haumann Máté ugrott be a szerepbe. Úgyhogy végleges szereposztással mindössze az utolsó 10 napon tudtunk próbálni. De, minden nehézség ellenére, jó kis előadás állt össze.

– Ebben a feszített tempóban mennyire voltak jó hangulatúak a próbák?

– Nagyon jó hangulatúak voltak a próbák. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy Az egérfogó egy színészbarát történet. Sok benne a csehovi, ibseni mélységű szerep. A darab mély és bonyolult emberi kapcsolatokat ábrázol.

– Aki ismeri Agatha Christie krimijeit, azt tudja, hogy megvan a saját stílusuk, de van egy-egy olyan regény, például a Tíz kicsi néger vagy a Gyilkosság az Orient expresszen, amely teljesen sajátos. Az egérfogó is különbözik a többi krimitől?

– Nem vagyok nagy krimirajongó, de azt mondhatom, hogy igen, különbözik Agatha Christie többi krimijétől. Abban mindenképpen más, hogy Az egérfogó eleve egy színpadi mű, ezért kidolgozottabbak a karakterek. A krimikben általában a pénz, a hatalom vagy a házasság áll a középpontban, ebben a darabban viszont egy sok-sok éves családi dráma húzódik a háttérben, és ez érzékenyebbé teszi a történetet. De csupán ennyit árulhatok el a sztoriról, többet csak a színpadon láthat a közönség.

F. A.

(Fotó: Csutkai Csaba)