Sikerült összefognia a Tanítóképző Intézet, a Kossuth és a Zrínyi gimnáziumok, valamint a diákotthonok tanulóit. Október 26-án, a Kozák lovas szobor ledöntésekor egy teherautó tetejéről olvasta fel követelésüket. Tagja volt a Városi és a Megyei Munkástanácsnak, a Városi és a Megyei Forradalmi Bizottságnak. November 6-án a diákotthonban tartóztatták le, majd a forradalom több megyei vezetőjével együtt a szovjet titkosszolgálat ungvári börtönébe szállították. 1957. január 14-én a szentgotthárdi Iskola Szanatóriumba vitték. Onnan megpróbált külföldre szökni, de a második határátlépési kísérletekor fejlövést kapott és meghalt. Emléktáblája a Petőfi Diákotthon helyén épült Luther Kollégium falán látható.

A Magyar Rádió egykori nyíregyházi stúdiójának falán található a következő emléktábla, amely azt hirdeti, hogy Bán István lelkészi vizsgáinak letétele után két héttel itt mondta el egyházi beszédeit. 1956. október 31-én, a reformáció emléknapján, és november 2-án, halottak napján a forradalom hősi halottaira, így a mártír teológusokra is emlékezett. A nyíregyházi bokortanyák segédlelkésze nem volt tagja semmiféle forradalmi testületnek, rádiós istentiszteleteit a szovjet segítséggel visszaállított önkényuralom mégis államrend elleni izgatásnak minősítette és öt év börtönre ítélte. Szabadulását követően szülővárosába már nem térhetett vissza, Miskolcon telepedett le.

Rácz István emléktábláját az ÉVISZ épületének bejáratánál helyezték el. Itt tanított ugyanis az akkori Vasvári Pál Gimnáziumban a francia–magyar szakos tanári diplomával rendelkező Rácz, aki a forradalom napjaiban a Városi Munkástanács elnöke volt. Később meghurcolták, bebörtönözték, 1960-ban szabadult.