Amiről az utcák mesélnek...A Nyírvíz Szabályozó Társulat alapításának emlékére
Az 1870-es évek elejének időjárását bőséges csapadék jellemezte. A Nyírség tavai megteltek, a talajvíz megemelkedett, sok bosszúságot okozva ezzel a gazdálkodóknak. A mezőgazdaság szempontjából elodázhatatlanná vált a Nyírvíz lecsapolása, amivel egyúttal új területeket is igyekeztek művelés alá vonni. Az összegyűlő vizek elvezetésére csatornák építésére volt szükség. Elsősorban ennek az összehangolt munkának a levezénylésére alakult meg a Nyírvíz Szabályozó Társulat.
Előbb egy ideiglenes választmány alakult 1876-ban, amely megbízta Szeszich Lajos mérnököt, hogy állítsa össze az érdekelt tulajdonosok névjegyzékét és végezze el az árterületek kimutatását. Ezek megtörténte után Beöthy Lajos kormánybiztossá kinevezett Heves vármegyei főispán, 1879. március 12-re összehívta a társulat alakuló közgyűlését Nyíregyházára. A közgyűlésen a nyíri birtokosság többsége indítványozta, hogy „a nyírvizekkel borított és a vizek kiöntésének alávetett földterületek birtokosai, azon célból, hogy a nyírvizek e károsításának kitett földjeiket ármentesítsék”, társulattá alakuljanak. A közgyűlés elnökké választotta Mailáth György országbírót, aki egy hónappal később egyéb elfoglaltságai miatt lemondott és helyét Károlyi Tibor foglalta el. Jármy Ödönt alelnökké, Szeszich Lajost pedig a társulat mérnökévé választották, amelynek 25 választmányi tagja is lett.
A társulat a hozzá tartozó 56 nyírségi településen csatornákat építtetett ki, amelyek a délről észak felé lejtő völgyeken keresztül a főgyűjtő Lónyay-csatornába vezették a vizet. Később gondoskodtak ezeknek a csatornáknak a karbantartásáról is. Impozáns, modern palotával ajándékozták meg 1914-ben a várost, amelynek kupoláján a társulat címerállata, a rétisas díszelgett. Az alapítás 50. évfordulóján, 1929-ben büszkén tekintettek vissza az elmúlt időszakra, amikor több ezer holdat tettek termővé. Ebből az alkalomból leplezték le palotájukban az alapítók emlékét őrző táblát, amely ma a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjteményben található.
