Amiről az utcák mesélnek... - Száz éve hunyt el Benczúr Gyula

Benczúr Gyula utoljára 1909-ben járt Nyíregyházán, amikor szülővárosa díszpolgárrá avatta és tiszteletére emléktáblát állított szülőháza falán.

Öt évvel később örömmel fogadta és köszönte meg a város és a megye vezetésének üdvözlő táviratait, amelyek születésének hetvenedik, művészi pályájának ötvenedik, és a festő mesteriskola igazgatói tisztében eltöltött hivatalának harmincadik évfordulója alkalmából köszöntötték. Élete utolsó éveit Dolányban töltötte, ahol Mikszáth Kálmán rábeszélésére még 1910-ben kastélyt vásárolt magának. Itt halt meg száz évvel ezelőtt, 1920. július 16-án. E kis falu, amely ma Szécsény­hez tartozik, 1927-ben felvette a Benczúrfalva nevet.

A Nyírvidék első oldalon számolt be a város díszpolgárának halálhíréről. Sasi Szabó László többek között ezt írta róla a nekrológjában: „Csodálatos őserő a nyíri homokról. Szinte elgondolkozunk, hogy a szerény szürkeség alól mint törhetett fel a színpompának, a színgazdagságnak ez a tündöklő, ragyogó fejedelme! Akinek a neve a Rubens, a Tintoretto és Tiepolo neve mellett ékeskedik. Történeti képei úgy hatnak, mint hősköltemények s a festő lírikusok között õ az ünnepelt ódaköltő”. A gyászoló család a végtisztességet szűk családi körben adta meg elhunytjának az akkor még megszállás alatt lévő településen, így szülővárosa is csak jelképesen küldhette el koszorúját.

Halálának első évfordulóján kiállítással egybekötött országos emlékünnepséget rendezett a Bessenyei Kör és a Képzőművészeti Társulat. Később a városházán Benczúr-emlékszobát alakítottak ki, amelynek alapjait a család adományai vetették meg, de a város vezetése vásárlásokkal is gyarapította a gyűjteményt, amelyet 1950-ben a Jósa András Múzeum vett át.

Benczúr Gyula sírja fölé 1930-ban Jánszky Béla tervei alapján mauzóleumot emeltek, amelyet országos ünnepség keretében avattak fel. A várost és a megyét dr. Bencs Kálmán polgármester és dr. Sarvay Elek vármegyei főügyész képviselték, akik most már valóságosan is leróhatták koszorúikkal kegyeletüket.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)