1921. május 15-én, pünkösd első napján végre Nagy István játékvezető belefújt a sípjába és egymásnak feszültek a hazai NyTVE és a vendég Ferencváros játékosai. A ferencvárosiak, vagy ahogy akkoriban hívták őket, a „franzstadtiak” egy kombinált csapattal érkeztek. Nagy Béla gondosan összeállított FTC naplójából megtudhatjuk, hogy igazoltan volt távol a klub első csapata, hiszen ők ezen a napon a Lipcse focistáival mérkőztek és diadalmaskodtak 3:2 arányban (képünkön).

A klub hírnevére ez a vegyes csapat sem hozott szégyent, mindkét mérkőzésüket megnyerték, ugyanis pünkösd második napján az NyTVE és a Törekvés játékosaiból összeállított csapat ellen játszottak. Mindkét napon „fényes labdatechnika, remek összjáték, remekül keresztülvitt akciók, bombaszerű lövések egymást váltogatták”. Bár a nagynevű Fradi győzelméhez nem fért kétség, de az első napon az NyTVE játékosai szorossá tudták tenni a mérkőzést, sőt Sipos távoli bombájához hasonlót még hazai játékostól eddig nem láttak, legalábbis a tudósító szerint, aki a végeredményt is rögzítette: 3:2 a vendégcsapat javára.

A következő napon a hazaiak válogatott csapata számára jól kezdődött a mérkőzés, hiszen a jobbösszekötő révén megszerezte a vezetést. A gól után azonban a csapat „összeroppant” és „csődöt mondott”. Az ellenfél játékosai pedig lehengerlőek voltak és a kapott góljukra héttel válaszoltak. Sőt, ha „véletlenül Jakab, Katz, Miskolczy és Sipos nem játszanak oly önfeláldozóan, úgy még sokkal súlyosabb vereséggel hagyja el a csapat a pályát”. Ezzel szemben a Fradi játékosai remek munkát végeztek, „technikájuk, intelligenciájuk elsőrangú”. A tudósító tetszését különösen elnyerte még Weisz balbekk a „hatalmas felszabadító rúgásaival”. A játékvezető korrektül és pártatlanul vezette a mérkőzéseket.

Arról nem szóltak a hírek, hogy a közönség tényleg maradandó élményben részesült-e, de négyszer 45 perc erejéig feledhették a mindennapi nehézségeket és szurkolhattak kedvenceiknek, mint ahogy napjainkban is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)