A Soukup Adolf kassai főmérnök tervei alapján felépült lovassági laktanyába 130 évvel ezelőtt, 1891. november 1-én vonultak be Lenk Albert ezredes parancsnoksága alatt a császári és királyi 14. huszárezred katonái.

Nyíregyháza városa és polgársága tetemes anyagi áldozatot hozott a laktanya megépítése érdekében. Nagy reményeket is fűztek ahhoz, illetve az azt élettel telítő huszárokhoz. Elsősorban a fogyasztás növekedését várták, mely a piacra gyakorol jótékony hatást és ezáltal fellendül a helyi gazdaság, kereskedelem és ipar. Nem titkolt reményük volt, hogy a katonaság bevonulása által a szeszes italok fogyasztása is megnövekszik, amely a város regálébérleti bevételét is megemeli. De természetesen a társadalmi élet felpezsdülését is várták.

A Tokaj felől érkező huszárokat a város határában Kerekréthy Miklós katonaügyi tanácsos üdvözölte. Fél 10-re ért az ezred a városháza előtti térre, s miközben a Pazonyi és Városház utcán vonalba rendeződtek, Benczi Gyula és zenekara a Rákóczi-indulót játszotta. A városháza mellett felépített tribünről dr. Meskó László tiszti ügyész mondott köszöntő szavakat. Kifejezte nagyrabecsülését a huszárok iránt, kikben a „magyar faj tulajdonságai és sajátságainak” megtestesülését látta, kik méltó utódai a honfoglaló Árpád vitézeinek. A város saját ezredének tekinti őket, és nagy szeretettel fogadja polgárai közé. Lenk Albert ezrede és tisztikara nevében köszönte meg a barátságos fogadtatást. Ezután a huszárok és a tömeg a Szarvas utcán kivonult a kaszárnyába. A menetet a város négylovas díszhintóján Miklós László alispán és Bencs László polgármester vezette.

A laktanya kulcsait a város első embere adta át az ezredesnek, kívánva azt, hogy leljenek mindannyian otthonra. A város vendégeiként a huszárok ebédre gulyást, csuszát és egy liter bort kaptak, az altisztek pecsenyét is. A jókedvről pedig Kacsari bandája gondoskodott. A tiszteknek pedig délután az Európa szállóban adtak fogadást Benczi Gyula és zenekara közreműködésével.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)