Amiről az utcák mesélnek... - Építőmesterek nyomában: Pisszer János 2.

Építőmesterünk nyíregyházi épületeinek sorában ott van még a Királyi Katolikus Főgimnázium Kótaji (ma Vasvári Pál) utcai épülete is, amely három ütemben készült el 1925 és 1938 között.

1926-ban a tervei alapján építették Pásztory Árkád kriptáját az Északi temetőben. Ne feledkezzünk el a még ma is álló családi házáról (képünkön), amelyet a Széchenyi–Árpád utca sarkánál épített az 1920-as években. A kétszintes épület földszintjén bérbe adható üzlethelyiségeket alakított ki, míg az emeleti részt 1936-ban a következő leírással kínálta kiadásra: „öt szoba, hall, manzárdszoba előszobával, fürdőszobával, összkomforttal, terasz és balkonokkal, nagy kerttel, komplett vízvezetékkel a legmodernebb kivitelben”. Pisszer még az épület melletti járdaburkolatot is elkészítette 1929-ben. Feleségével azonban nem itt, hanem a Körte u. 7. sz. alatti (ma már nem álló) épületben éltek.

Több megyebeli megbízással is büszkélkedhet! Tervei alapján épültek Nyírtelek, Nyírmada és Lónya római katolikus templomai, valamint újították fel a rakamazi templomot. 1938-ban kinevezték a szatmári apostoli kormányzóság építészévé. Elkészítette a Vencsellői Dessewffy, valamint a kállósemjéni és a napkori Kállay kastélyok átépítési és bővítési terveit.

Építészeti tevékenysége mellett jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a városi képviselő-testületnek, több városi szakosztálynak és bizottságnak (pl. építkezési, magánépítkezési, köztemető), a jegyzőkönyvek számos hozzászólását örökítették meg. A megyei törvényhatósági bizottság és az Üzemi R.t. igazgatóságának tagjaként is a városfejlesztés érdekeit tartotta szem előtt. Helyi szinten elnöke volt az 1922-ben alakult Háztulajdonosok Egyesületének, a Keresztény Munkásbiztosító Pénztárnak, a Munkások Rokkant- és Nyugdíj Egyletének, két alkalommal pedig a nagy tekintéllyel bíró Nyíregyházi Ipartestület élére választották meg. Tagja volt továbbá számos budapesti egyesületnek, valamint a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarának is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)